Ma reggel arra ébredhetett az ország hírfüggő közvéleménye, hogy az MTVA Kunigunda úti székháza előtt közel egy éve demonstrálókat "elköltöztették". Erőszakosan, vagy sem. Miért tüntetnek a tüntetők, mire van a közszolgálati média?

Akkor kezdjük az elején. Az eset Lomnici Zoltán, a Legfelső Bíróság (ma már Kúria) korábbi elnökének kitakarásával kezdődött. Történt ugyanis, hogy a Híradó egyik tudósításából, amelyben az Emberi Méltóság Tanácsa két vezetője, Lomnici Zoltán és Tőkés László emberi jogi kérdésekben (a szlovákiai magyarok kettős állampolgárságával összefüggésben) nyilatkozott. A leadott anyagból azonban kitakarták Lomnicit, csupán Tőkést láthatta a nézőközönség. Majd a videótárban már egy olyan híradó-változat jelent meg, amelyben Lomnici mégiscsak látható volt. Az esetben név nélkül nyilatkozó források szerint Lomnici "tiltólistás" a köztévében, azaz ha ez elkerülhető, nem kell mutatni.

Lomnici kitakarása nem az egyetlen eset volt, amely a közszolgálati média becsületét megrengette az átszervezést követően. Érdemes emlékezetünkben idézni az emlékezetes Cohn-Bendit interjút, vagy a beszámolót a januári, az Alaptörvény ellen tiltakozó tüntetésről, amely közvetítésben nem volt tüntető... Mindaz, ami a közszolgálati médiában történik, etikai és szakmai hibák botrányos sorozata. A minta elvileg a BBC, de én most nem szeretnék belemenni a BBC és az MTVA által nyújtott színvonal közötti különbség elemzésébe. Maradjunk annyiban, ég és föld. Nem mintha a BBC háza táján mindig minden rendben menne. Az biztos, hogy a problémakezelést nem onnan lesték el a hazaiak.

Persze, mindarról, ami a közszolgálat háza táján az elmúlt 2 évben végbement, lehet úgy vélekedni, hogy természetes. Lehet azt gondolni, a világ legtermészetesebb dolga, hogy az aktuális kormányzóerők kisajátítják az állami médiát, nem várhatjuk el, hogy az ellenzéket hozzák pozícióba. Egyébként is, minden szentnek maga felé hajlik a keze. És akkor itt álljunk meg egy percre!

A közszolgálati média nem azért létezik, hogy az aktuálisan kormányzó politikai erőnek ennyivel is több szócsöve legyen. Nem ez a mögöttes megfontolás. Az MTVA és minden általa szerkesztett hírműsor a köz pénzéből készül. A közszolgálati médiákat a köz, az adófizetők tartják fenn. Mi igazolja mindannyiunk adóforintjainak ilyen célú elköltését? Egyáltalán, mi igazolhatja állami csatornák létét a szabad piacon? Csak és kizárólag a kiegyensúlyozott hírszolgáltatás, tájékoztatás követelménye. Hogy legyen egy olyan médium, ahonnan az érdeklődő állampolgár bizonyosan korrekt és objektív módon megszerkesztett hírekhez jut. Lehet és kell is pártmédiát létrehozni és működtetni a plurális demokráciákban. De nem állami tulajdonban. Ez a magánszféra biznisze.

Létezik egy elv, amely szerint ha valaki az állam nevében szólal meg és jár el - legyen az bármilyen rangú köztisztviselő, miniszter, vagy maga a közszolgálati média - megszólalásai és eljárásai során a teljes politikai közösség nézeteit és érdekeit kell szem előtt tartania. Mint ahogyan Magyarország miniszterelnöke nem csak a pártjára szavazók miniszterelnöke, s nem vélekedhet úgy, hogy csak a fél országot képviseli (vö.: Medgyessy Péter emlékezetes megszólalása), úgy a közszolgálati média sem készíthet csupáncsak a politikai közösség egy részének szája íze szerint műsorokat, legyen az a rész bármily széles is.

Mármost. A tüntetők épp azért tüntetnek, hogy ezekre az elvekre, a közszolgálatiság valódi értelmére ráirányítsák a figyelmet. Hogy akciójuk mennyire sikeres, az kevéssé fontos. Ami igazán izgalmas, az az a kérdés, hogy van-e érdemi lehetőségük az általuk képviselt álláspont megjelenítésére, arra, hogy megpróbáljanak támogatókat maguk mellé gyűjteni. Hiszen a politikai jogoknak, így a szabad gyülekezés jogának is ez a legmélyebb értelme.

Az MTVA vezetősége most épp szobrot rendelt az épület környezetének megszépítésére. Erre kapott is építési engedélyt, így a tüntetők az építkezési területen nem tartózkodhatnak. A kérdés az, mennyivel kell odébb vonulniuk? Miért reggel, kamikazeakció-szerűen költöztették odébb őket? Az egész eljárás eredményeként megmarad-e számukra az értelmes véleménynyilvánítás lehetősége? Vagy olyan helyen kénytelenek demonstrációjukat folytatni, hogy amiatt akciójuk immár okafogyottá válik? Ha sok-sok méterrel arrébb, kevéssé frekventál helyen jut csupán számukra hely, azzal egész ténykedésük értelmét veszíthei. Tüntethetnek ugyan, de üzenetük nem ér célt. Tehát azt érdemes megvizsgálni, megmarad-e számukra a gyülekezési jog értéke.

A közszolgálati média újabb próbaköve pedig, hogy hogyan tudósít az eseményekről.