A karácsony fényei elöntik a nagyvárosokat, itt is - ott is feldíszítve áll már a mindenki karácsonyfája. Szívünkben fel-felcsendül a dallam, béke szálljon minden házra. A karácsonyi giccs meg a porcukorlepel beborítja kedves hazánkat itt a fenséges Kárpátok alatt. A jól befűtött, fenyőillatú szobákba némi kellemetlen zaj is beszivárog: fiatal huligánok nem átallanak dobolni és azt skandálni, "az egyetem a miénk". Mi a manó? - vágta fel hetykén fejét a vasorrú bába...

(Fotó: népszava.hu)

De ez sajnos nem egy kedves karácsonyi mese, még csak nem is A kis gyufaárus lány szomorú története Andersen tollából. Ez a magyar jelen így, 2012. adventjének idején. A Mikulás-hozta 10480-as keretszámba nem akarnak belenyugodni a hallgatók, az oktatók, sem a szülők. Ahelyett, hogy jó állampolgárhoz illően ajándékokat vásárolgatnának (mi a francból???) és fenyőfák után loholnának, kormányhivatalt foglalnak meg tüntetnek. 

Selyempapírba csomagolt tandíj, bocsánat, költségtérítés, bocsánat, részfinanszírozás... NEM, NEM vagyunk hajlandóak megtanulni újmagyarul, Orbánmagyarul, Hoffmannmagyarul, Matolcsy-magyarul. Az elrugaszkodás éve, mi? Na ja, a valóságtól. A részfinanszírozás annyit tesz, hogy félévenként uszkve 200 000 HUF helyett "csak" 100 000 HUF-ot kell befizetned. Neked, nekünk, a szüleinknek. Miből? Megnyirbált műszakpótlékból, eltörölt adójóváírásból, 48 ezres havi bérből, igaz, útépítő Zsiga Marci? A tandíj az tandíj, kereszteljétek el akárhogy is! Amit pedig Ti felsőoktatási átalakításnak neveztek, az a felsőoktatás tönkretétele. Hogy Ti erről egyeztettetek. Egy frászt! Annyit mint az új Tákolmány-alkotmányotokról. Hogy közöltétek, pofázzon itt a szakértő - itt részetekről egy kaján vigyor, mert szakérteni csak Ti tudtok - akármit, akkor is úgy lesz, ahogy megálmodtátok valami lidércnyomásban, miután benyomtatok olyan "jómagyarosan" egy nagy adag pacalt vagy kakasherét késő este.

Ott van kiváló megoldásotok, a Diákhitel 2., meg a duma, hogy azt majd a munkáltató átvállalja. Persze, majd ha hülye lesz. A másik fáintos ötlet, hogy azt majd az állam kifizeti, ha a közigazgatásban helyezkedek el. És ha nem vagyok olyan szerencsés, hogy jó pártkatona családjába szülessek, hogy a frászba kapjak állást a közigazgatásotokban? Oda be kellene születni. Ha meg véletlenül mégsem, akkor rövid úton vagy eltöritek a gerincem, vagy tologathatom az aktákat látástól Pikulásig befogott pofával.

Néhány képviselő még el-elgondolkozik, hogy a döntésnek politikai kockázatai vannak. Hát vannak. Jó volna, ha túlfizetett tanácsadóitoknak is leesne a tantusz, hogy 2/3-os győzelmetek 1. protestszavazatokból jött össze; 2. oka nem csak az őszödi beszéd volt; hanem 3. sokkal inkább a Maszop 4 éves kormányzása a társadalom ellenében. E dicső hagyományokat szépen követitek, csak össze kéne kötni benneteket...

Az egyik utolsó józan honatya még lenyilatkozta a folyosón kutyafuttában, hogy alig két hónappal a jelentkezési határidő lejárta előtt ilyen döntést hozni nem ildomos. Ennyire futotta, nem ildomos. Hát nem, de ha ezt ilyen szépen látjátok, meg azokat a veszélyes politikai kockázatokat is, drága honpapák, akkor kutya kötelességetek lenne felállni a parlamentben és elküldeni a drága államtitkár asszonyt meg a kormányfőt is melegebb éghajlatra. Úgy mellesleg ezen alapul az egész képviselői jogállás, a szabad mandátum, meg az elv, hogy nem vagytok visszahívhatóak... hogy nem azért ültök ott, hogy bepárásodott szemmel rózsaszínre tapsoljátok örömötökben puha kis húsos mancsotokat, ha a kis köpcös kettőt nyikkan, hanem mert elvileg csak a lelkiismereteteknek, meg a józan eszeteknek (khm!) vagytok alávetve.

Ja, hogy most azon izgultok, lesz-e helyetek a pártközpont döntése után a 200 fős parlamentben? Meg hogy mi lesz veletek, ha már nem lesztek képviselők? Egy percig se aggódjatok, jobb estben bepottyantok egy alkotmánybírói vagy polgármesteri székbe (persze ez utóbbinak vannak minimális alkalmassági feltételei, azaz kellene néhány szavazó is), rosszabb esetben pedig a 48 ezres közmunka titeket is vár, tárt karokkal.