addicted to politics

A mai nap az ELTE-n gyülekező diákoké. Lett volna. De történt valami, ami még akkor sem hagyható szó nélkül, ha a diákok ügye - egyben közös ügyünk - alapjaiban érinti egy vagy több generáció jövőjét. Ez a történés nem más, mint hogy Bayer Zsolt írt, írása pedig megjelent. Az, hogy írása megjelenhetett - mondjuk sokan - szégyen a magyar demokráciára nézve. Mert Bayer írása hate speech, gyűlöletbeszéd. Be kell tiltani? Büntetni kell? Eltűrheti-e egy önmagát demokratikusnak tartó állam az ilyen megszólalásokat? Ezek a kérdések.

Bayer Zsolt írásában egyebek mellett azt állította, roma polgártársaink állatok. Állatok, akik nem alkalmasak az együttélésre. Akiknek nem lehet emberi méltóságuk, ilyet csak a jogvédő gazemberek állíthatnak. Meg kell oldani, hogy állatok ne legyenek - írja Bayer zárásként - megoldani, azonnal és bárhogyan. Bayer írásának apropója egyébiránt a szigethalmi késelés.

Bayer irománya a véleményszabadság, azon belül is a sajtószabadság jogi kategóriájába tartozik. A sajtószabadság a felvilágosodás vívmánya. Éppen azon liberális filozófusok - egyebek mellett Milton, Mill, Locke - dolgozták ki a sajtószabadság védelméhez alapot nyújtó elvi érveket, akiknek írásait a Bayer által legazemberezett jogvédők előszeretettel forgatják. Különösen Mill alapján érvelhetünk úgy, hogy a vélemények szabad piacán minden nézetnek helye van, legyen az visszatetsző, meghökkentő, undorító. Mert  - állítja Mill - minden nézet előbbre viheti a közgondolkodást. A helytelen nézetek éppen azzal, hogy vitát szülnek, hogy segítik a decens és elfogadható vélemények felszínre kerülését. Nélkülük az általánosan elfogadott álláspontok dogmává merevülnének, amelyeknek eredője, értelme feledésbe merül.

Hozzátett-e valamit a magyar közgondolkodáshoz, a társadalmi vita fellendüléséhez Bayer? Megvédhetjük-e ezen utilitarista érv szerint írását. Azt mondom nem. A romakérdés az ilyen - egyébiránt hányingerkeltő - írások nélkül is eléggé forró téma. Sajnos még nem kell attól tartanunk, hogy roma polgártársainkat hazánkban olyan mértékű tisztelet és megbecsülés övezi, amely immár dogmává merevült.

Létezik azonban egy másik érvelés is. Ennek alapja épp az a tétel, amelyet Bayer Zsolt tagad: hogy minden ember egyenlő méltósággal bír, éppen ezért egyenlően értékes. Ezért a demokratikus jogállamoknak egyenlően értékes individuumokként is kell kezelnie őket. A megszólalás, gondolataink szabad kifejtésének joga épp méltóságunkból ered, alapja az egyéni autonómia. Az egyének egyenlő méltóságából vezethető le, hogy az állam senkinek a megszólalásait nem tilthatja be annak tartalma alapján. Sem a családi asztalnál, sem az utcán, sem a sajtóban. Hiszen a tilalmazással, a büntetéssel való fenyegetéssel az államhatalom épp azt fejezné ki, hogy bizonyos álláspontot valló polgárait nem tekinti ugyanolyan értékesnek, mint a kívánatos álláspontot magukénak vallókat.

Bayer Zsolt ember. Mint ilyen, egyéni autonómiával, emberi méltósággal is rendelkezik. Joga van hát hülyeséget írni, gyűlöletet okádni. Ironikus: erre való joga épp abból a tételből ered, amelyet oly' hevesen tagad.

Az államnak tehát toleránsnak kell lennie e megszólalások irányába. De nem értéksemlegesnek! Toleránsnak, tehát el kell tűrnie, de nem kell támogatnia. A hallgatás minősíthető támogatásnak. Az állam nevében eljárók, így a miniszterelnök, a köztársaság elnöke, stb, ebbéli minőségükben kiállhatnak a sajtó nyilvánossága elé, s elítélhetik az ilyen írások szerzőit. Van is erre egészen alkalmas médiumunk, a köztévé. Biztos vagyok abban, egyetlen jogvédő sem kifogásolná, ha az MTVA összes csatornáján egyszerre, főműsoridőben a Köztársasági Elnök egy 10 perces beszédben helyre tenné az ügyet.

Hogy írásnak egyáltalán meg sem kellett volna jelennie? A szöveget egy magánpiaci szereplő által nyomtatott, s feltehetően a magánpiacról élő sajtóorgánumban közölték le. Demokratikus jogállamokban nem előzetes állami cenzúra gondoskodik arról, hogy ilyen szövegek ne kerüljenek nyomtatásba. Hanem a piac, a lapfogyasztók, a demokratikus közvélemény. Mert demokratikus jogállamokban nem tud a piacról megélni egy olyan lap, ami ilyen szemetet leközöl.

Egy demokratikus politikai közösségben ugyanis az ilyen írások szerzőit és megjelentetőit "karanténba" zárja a jóérzésű közvélemény. Az iménti érvelés, amely szerint Bayernek mindenki mással egyenlő emberi méltósága okán joga van arra, hogy az állam ne tiltsa be megszólalásait s ne büntesse azokat, csak az államtól vár el toleranciát. Embertársaitól nem. Nekik joguk van írásáért megvetni, vele szóba sem állni, a kézfogástól is tartózkodni. S joguk van a szóban forgó sajtóorgánumot bojkottálni. Széles Gábor nem ettől válna földönfutóvá, de talán több ilyen írást nem látnánk egy darabig nyomtatásban. A tényből, hogy a lap szerkesztői úgy látták, ilyen írás elősegítheti a példányszámok emelkedését, de legalábbis nem fogja visszásnak találni az olvasóközönség, nem csupán a szerkesztőségről, de a magyar politikai közösség állapotáról is levonhatóak következtetések.

Én azonban úgy tippelek, valami egészen más fog történni: az esetet a véleményszabadságot úgyis szívesen megkérdőjelező kormánytöbbség (lásd kommentelők feljelentése by Papcsák) a sajtószabadság megnyirbálásának apropójául használja majd fel. És ha akkor ismét kinyitjuk a szánkat, majd azt mondják, ezeknek a jogvédő gazembereknek semmi sem jó. Csak ne legyen igazam!