Érzékelhető felháborodást váltott ki a kormánynak az államilag finanszírozott felsőoktatási férőhelyek újabb szűkítésére irányuló elképzelése. Pedig az jól illeszkedik az Orbán-kormány azon döntéseinek sorába, amelyek nem a közjó, hanem néhány kivételezett gazdasági csoport érdekeit szem előtt tartva születnek. Az Orbán-kormány oktatáspolitikája a gazdasági kilábalás esélyeit is veszélybe sodorja. Célja a bérrabszolgaság alapjainak lerakása, Európa közepén, a 21. században.
Mindenek előtt álljon itt egy 2008-as interjú, amelyben Orbán Viktor az össztársadalmi tudás hasznosságáról beszél:
Izgalmas mindezt összevetni azzal a tegnapi hírrel, amely szerint a következő akadémiai évtől kezdődően csupán 10 480-an vehetnek részt teljesen államilag támogatott képzésben. Ma délelőtt arról is olvashattunk, hogy a kormányzat szerint túl magas a felsőoktatásban dolgozók hallgatóarányos mértéke. Ergo, csökkenteni kell, mindjárt 1500 oktatói státusz megszüntetésével. Alig 2 év alatt.
A kormányzat oktatáspolitikai döntéseit többnyire olyan érvekkel támasztja alá, amelyek szerint Magyarországon meg kell valósítani a munkaalapú társadalmat, s ezen munkaalapú társadalom alapja nem a felsőfokú végzettségű diplomás réteg, hanem a szakmunkások tömege (kimondom: osztály). Hiszen nélkülük nem számíthatunk befektetőkre, szakmunkás nélkül nem lehet termelni, szakmunkás nélkül nincsen ipar. Ez persze igaz. A szakmunkásképzés fejlesztése azonban nem követeli meg szükségszerűen a felsőoktatás romba döntését. Továbbá, az Orbán-kormány oktatáspolitikája a szakmunkásképzés ügyét sem vitte előre.
A valóság az, hogy a Hoffman Rózsa nevével fémjelzett döntések a szakmunkás-képzést is súlyos válságba sodorták, az intézkedések nem hogy nem segítik, de hátráltatják annak lehetőségét, hogy Magyarországon valóban értéket teremtő ipari beruházások valósuljanak meg. A szakmunkásképzés átalakításának egyik legfontosabb vezérlőelve a képzés olcsóbbá tétele volt: az osztálylétszámok növelésével, a tanárok számának csökkentésével. A másik lényegi elem a közismereti anyag csökkentése, illetve a szakmunkástanulók munkaerejének kiaknázhatóvá tétele néhány vállalat számára - a szakmai gyakorlat elsajátításának jegyében. Ehhez járul az informatikaoktatás visszaszorítása, újabban a nyelvismeret követelményszintjének a béka hátsó fele alá süllyesztése.
Az oktatásba pénzt, időt és energiát fektetni pedig nem pénzkidobás, hanem ahogyan azt pár éve még maga O. V. is ismételgette, befektetés a jövőbe: "Magyarország jövőjét, hogy Széchenyit idézzem, a kiművelt emberfők határozzák meg... a kérdés az, hogy képes lesz-e Magyarország bekapcsolódni a tudásalapú társadalmak európai rendszerébe... Az ország jövője az országban meglévő tudás mennyiségétől és minőségétől függ ... sokkal jobban, mint a pénztől."
Nem gondolom, hogy a miniszterelnök teljes kormányával egyetemben amnéziában, vagy kollektív tudathasadásos állapotban leledzene. Jóval ésszerűbb azt feltételeznünk, hogy döntéseik mögött egy jól kiszámítható gazdasági csoport aktuális, hangsúlyozandóan pillanatnyi óhajai húzódnak meg. Az immáron 10 éve a magyar kultúra és tudomány mecénásának szerepében tetszelgő Demján Sándor többször is elmondta: diplomásokkal Dunát lehet rekeszteni, "feleslegesen vannak kiképezve." Egy-egy ilyen alkalommal a kultúra mecénása persze saját alulképzettségéről is bizonyságot ad, oda se neki.
Egyre nyilvánvalóbb, hogy a létező Orbán-kormányzás célja a lehető legolcsóbb, alulképzett munkástömeg megteremtése, a Parragh-féle Kereskedelmi és Iparkamara pillanatnyi óhajainak szolgalelkű megvalósítása, a magas hozzáadott értéket képviselő, K + F-re épülő beruházások negligálásával. Röviden és tömören: a biorobotok országának megteremtése.
Pedig az elhibázott oktatáspolitika nem "csupán" a tanulni vágyóktól veszi el a lehetőséget a társadalmi mobilitásra, de hosszú távon a költségvetésre is károsan hat. Aki járt már újabb ipari üzemben, láthatta, hogy a termelést informatikai rendszerekkel üzemeltetett gyártósorok végzik. Hovatovább, a programok a legritkább esetben magyar nyelvűek. Ezek javítása, üzemben tartása nyelvismeretet és számítástechnikai ismereteket igényel. A TMK-sok ma már nem csapágyakat zsíroznak! A magasan képzett munkaerő hiánya elriasztja a fejlettebb, magas hozzáadott értékkel bíró termékeket előállító, válság idején is prosperáló beruházásokat, akik képesek volnának ésszerű mértékű társasági adó megfizetésére, a GDP növelésére, a gazdasági növekedés újraindításához nélkülözhetetlen alapok lerakására.
Hasonlóan fontos megjegyeznünk, hogy a magasan képzett - és képzettsége okán szerencsés esetben magasabb bérhez jutó - munkaerő nagyobb vásárlóerővel rendelkezik és több adót fizet az államkasszába, mint a bérminimum szintjén toporgó társadalmi rétegek tagjai. Íme a gazdasági növekedés lehetőségének másik oldala. Az oktatás színvonalának megőrzése, sőt inkább fejlesztése tehát nem úri luxus, hanem számsorokkal alátámasztható elemi gazdasági érdek.
Úgy tűnik azonban, az Orbán-kormány gazdaságpolitikájának és oktatáspolitikájának célja olyan munkaerő-tömeg megteremtése Európa közepén, amely olcsóságban veszi fel a versenyt Albániával vagy Kínával.
***
UPDATE: Időközben megszületett a kormánydöntés a felsőoktatási keretszámokról. A hír és HÖOK reakciója itt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.