Bejglivel jóllakottan, az ünnepek meghitt hangulatától kisimult idegekkel jól esik a visszatekintés a mögöttünk hagyott évre. Vagy nem. Lássuk!

1. 2012. január 1-jén hatályba lépett Magyarország Alaptörvénye.

Ezzel elbúcsúztunk a Magyar Köztársaságtól, s köszöntöttük Magyarországot. Elbúcsúztunk a Legfelsőbb Bíróságtól, hogy legyen helyette Kúriánk, ahhoz méltó törvényszékekkel és járásbíróságokkal. Az elnevezéseknél azonban fontosabb, hogy mit nem tartalmaz az Alaptörvény.

Nagyon felületesen: 2012. 01. 01-től kezdődően az alapvető jogok lényeges tartalma nem korlátozhatatlan, csupán tiszteletben tartandó; az állam az egyházaktól nem elválasztva, hanem különváltan de mégis együttműködik; jogainkhoz mintegy kötelezettségek is társulnak; immár nincsen jogunk a munkához, de Magyarország törekszik megteremteni a munkavégzés feltételeit, csakúgy, ahogyan törekszik a szociális biztonságra is, két ombudsman beolvadt a harmadikba, az Alkotmánybírósághoz pedig nem rohangálhatunk holmi sajtpapírra írt panaszokkal, s ha az AB mégis megállapítja, hogy a jogalkotás menetébe gixer csúszott, azt immár Alaptörvény-ellenességnek hívják.

Költői kérdés, hogy mi a különbség a korábbi alkotmányosság és a manapság jellemző alaptörvényesség között? Egyéni interpretáció: az alaptörvényesség mércéjét a 2/3 teremti meg, önERŐBŐL.

Legyen béke, szabadság és egyetértés!

2. 2012. február 3-án leállt a Malév.

A hónap, amikor slágerré vált Presser jellegzetes reklámzenéje, csúcsot döntöttek a youtube-on a Malév-reklámok megtekintései, és ahogyan az várható volt, azon nyomban elindult a "felelőskeresés". Persze, nem ördöngösség belátni, hogy a gyakorlat, amely szerint az állami vállalatokat bankjegykiadó automatának nézik a közelükbe kerülő politikai szereplők, ide vezet.

A sztori kicsit fájt sokunknak, de nem ám azért, mert záros határidőn belül mindannyian a kékfarkú vasmadarakkal terveztünk repülni. Az ok abban keresendő, hogy a Malév csődjével végleg megdőlt az a tévképzet, amely szerint ami állami, az örök.

Pár hete azt is megtudtuk egy bizottsági jelentésből, hogy "a szocialista –szabaddemokrata kormányokat, az ágazatért felelős minisztereket egyetemleges politikai felelősség terheli". Ha valaki ennél komolyabbra vágyik, érthető, olvasmányos elemzés némi Star Wars-beütéssel Oszkó Péter tollából itt, itt és itt.

3. 2012. március 15-i Békemenet.

Március 15-én a Békemenetelők lengyel szövetségesektől érkező segedelemmel megvédték hazánkat az oligarcháktól meg a banki diktátoroktól, továbbá az ateista Nyugattól. Hab a tortán, hogy a hazánkba érkező lengyel testvérek odahaza megrögzött ellenfelei a Fidesz testvérpártjának, a kormányzó Polgári Platformnak (PO). Az események fölött örvendező Gazeta Polska pedig jobboldali nacionalista lap, a Jog és Igazságosság (PiS) elkötelezett támogatója. Úgy tűnik, Lengyelországból világosabban látszik, hogy a jelenlegi magyar kormánypártok közelebb állnak a PiS-hez, mint Tusk miniszterelnök szabadelvű konzervatív pártjához.

Egy biztos, a Fidesz pártalapítványa, a Polgári Magyarországért Alapítvány néhány hete kitüntette a "népfelség intézményét", a Békemenetet, az ünnepélyes díjátadón pedig a Házelnök elmondta: "a nép akaratát nem írhatják felül magukat felvilágosult médiaértelmiséginek gondoló zsoldosok, és nem írhatják felül az üzleti hasznot az egyetlen értéknek gondoló oligarchák sem."

4. 2012. április 2-án bejelentette lemondását Scmitt Pál. 

Az ügy úgy indult, hogy a hvg "tollforgató terroristái" megírták, Schmitt Pál akkori köztársasági elnök egyetemi doktori fokozata (dr. uni.) megszerzésekor minden valószínűség szerint plagizált. Ezt követte a heteken át tartó agonizálás, a SOTE a sarkára állt, majd Obersovszky Péter egy interjúban ízelítőt adott a pártállami média szolgalelkű gyakorlatából.

Két nappal később immár nem dr. Schmitt Pál lemondott, sajnos beszéde nem sikerült elegánsra: beígérte jóindulatát és perrel fenyegetőzött, illetve a PhD megszerzésével.

A plágiumügyek egyébiránt kezdik belopni magukat a hazai belpolitikai diskurzusba, immár azt is tudjuk Rétvári Bencétől, hogy aki Semjén Zsoltot ilyesmivel gyanúsítja, az egyenesen a kereszténységet üldözi...

5. 2012 májusában félidejéhez érkezett a kormányzati ciklus.

Ez év májusában így remek alkalom nyílt a kormányzati eredmények értékelésére. Lett-e söralátétnyi adóbevallás, mit hozott a Széll Kálmán-terv, hogyan alakult a GDP, mit jelent az Orbán-kormány számára a demokrácia vastörvénye.

A Századvég igyekezett kimutatni, hogy a lakosság véleménye szerint a jelenlegi kormány az elmúlt évtized legjobb kormánya. A kimutatásra halovány árnyékot vet a tény, hogy a Századvég-csoport az év első felében közel egymilliárdot vágott zsebre az államtól.

Kormányzati sikertörténetnek számított még az egyszerűsített honosítási eljárás megvalósítása (határainkon túl élő magyarok számára a magyar állampolgárság megszerzésének egyszerűsítése) és sikertörténetet írt Fazekas Sándor szerint az agrárágazat is (Ángyán József ezt feltehetően másként látja).

S mivel egy szilveszter-közeli írásnak nem árt, ha hajaz a kabaréra, idézzük fel  Matolcsy György néhány májusi kijelentését is, amelyek szerint mivel gazdaságpolitikája vonzza a kreatív, tehetséges, gondolkodó embereket, ezért rengeteg új barátra és szövetségesre tett szert főként a 30-40 év közötti, fiatal közgazdászok, jogászok és mérnökök köréből. Továbbá, a miniszter elárulta azt is, hogy a pénzügyi tranzakciós illeték egy "XXI. századi taktikai atomfegyver". Tegyük hozzá: itt veti be, Magyarországon.

6. 2012 júniusa: "The Hungarian Fairytale will be a successful one in a year time..."

"A magyar tündérmese, a magyar példa sikeres lesz egy éven belül. Mi leszünk az új központ a világgazdasági közösség számára. Jövőre erős gazdasági növekedési mutatóval fogunk rendelkezni. Egyszóval a válságnak vége" (Matolcsy György)

Kommentár nélkül, a CNN interjúja:

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd az atp-t a facebookon is!