A Humán Platform szervezésében újabb tiltakozó demonstráció zajlott le. Az esemény lendületét és aktualitását a tervezett felsőoktatási átalakítás adja, a megmozduláson elhangzott beszédek azonban nem szorítkoztak erre az ügyre. A felszólalók nem csupán a felsőoktatás egészpályás letámadását kifogásolták, a rendezvény legfőbb üzenetévé a társadalmi szolidaritás vált. Szolidaritás az egészségügyi dolgozókkal, a hátrányos helyzetűekkel, a hajléktalanokkal, a művészeti élet képviselőivel, oktatókkal és diákokkal, betegekkel, az adórendszer átalakításának kárvallottjaival. Egyszóval mindenkivel, akik számára az Orbán-kormányzás elmúlt két és fél évének mérlege negatív. Ők pedig sokan vannak.
Mindez új minőséget jelent az ellenzéki szerveződések történetében. Amikor a Milla szerveződni kezdett, még kevésbé konkrét és egyéni, inkább a demokrácia és jogállamiság alapjait érintő cinikus húzások - mint az AB jogköreinek megnyirbálása, az új médiatörvény, végül az Alaptörvény - indukálták a megszólalásokat. A szimbolikus, s a nagyközönség számára kevéssé kézzelfogható következményekkel járó lépéseket azután sorra követték a zsebekig elérő döntések, mint a közmunkarendszer átalakítása, az új munka törvénykönyve elfogadása, az adórendszer átalakítása az adójóváírás kivezetésével, etc., etc. Az ellenérzések hullámai mégsem értek össze. Leszámítva néhány valóban tömegméretű megmozdulást, amelyek kivételesek, s sok tekintetben elszigeteltek maradtak, a kormány komolyabb társadalmi ellenállás nélkül vitte végig elképzeléseit.
Eddig.
A diáktüntetésekkel ez a helyzet változott meg alapvetően. Az ezidáig egymástól elszigetelten, többnyire a családi asztalnál, baráti beszélgetéseken, szűk szakmai körökben, magányosan az internetet böngészve háborgók egymástól távolinak tűnő csoportjai most összefogtak. Úgy tűnik, nem jött be a kormány megosztásra épülő kommunikációs manővere, amelynek lényeges eleme volt, hogy fiatalt a nyugdíjassal, dolgozót a munkanélkülivel, adózót a szociális transzferekből élőkkel, városit a vidékivel, "nemzetit" az "idegen szívűekkel" egymásnak ugrasszon.
Mert egy egészséges politikai közösséget csak közösen tarthatunk fenn. Az elesetteket az adófizetők forintjaiból kell megsegíteni, a jobban keresőktől elvárható, hogy jószerencséjük és tudásuk/munkájuk gyümölcséből megsegítsék azokat, akikkel az élet mostohán elbánt, az aktívak befizetéseiből kell fenntartani az oktatási rendszert, hogy a majdani jól képzett, s reményeink szerint ennek eredményeként magasabb keresetű generációk hozzájárulásaiból egyszer ki lehessen fizetni nyugdíjaikat. Ezt jelenti a társadalmi szolidaritás, amely az EMMI előtt ma este hallatta hangját.
Az immár egy hete tartó tüntetéssorozatnak persze van más hozadéka is: a felvonulók megtapasztalhatják hangjuk erejét, a szabadság gyakorlásának valósága pedig mámoros érzés. Ha az eddig apolitikusnak, elzárkózónak tűnő korosztály felismeri saját erejét, akkor hosszabb távon is a magyar közélet lényeges alakítójává válhat. Még akkor is, ha karácsonyra hazamegy - ahogy Orbán Viktor fogalmazott.
***
UPDATE:
A Magyar Rektori Konferencia, a HÖOK, a HaHa, az Oktatói Hálózat, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete, a Pedagógusok Szakszervezete és a Felsőoktatásban Dolgozók Szakszervezete hétfőn megalakították a Felsőoktatási Egyeztető Fórumot. A szervezetek szerint súlyos válságba jutott Magyarországon a köz- és a felsőoktatás, ezért megállapodtak abban, hogy konkretizálják és közösen támogatják a tiltakozó diákok 5+1 pontos követelését. (hvg.hu)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.