addicted to politics

Idézet következik: „A nyolcvanas években én nem a diktatúra ellen harcoltam, hanem azok ellen, akik csinálták a diktatúrát. Az önök párttársai ellen, ezt ne feledje el” (Orbán Viktor, 2012. 11. 05.)

És akkor arról, hogy miért is harcolt a Fidesz a 80-as években:

Nyilatkozat a Fiatal Demokraták Szövetsége létrehozásáról; Budapest, 1988. március 30.: "Tevékenységében egy olyan új Magyarország felépítésének igényéből indul ki, amelyben olyan gazdasági modell működik, ahol a magán-, az önkormányzati és az állami tulajdon arányait a gazdasági racionalitás szabályozza; amelyben a demokrácia szabályainak megfelelően az egyéni és csoportérdekek szabad szerveződésen alapuló képviseletet nyernek; amelyben megfelelő intézményrendszer segíti elő a gazdasági hatékonyság és a szélesen értelmezett társadalmi esélyegyenlőség – állandó konfliktusokon keresztül megvalósuló – hosszú távú egyensúlyát, lehetővé téve a gazdasági versenyben lemaradt csoportok támogatását és felzárkóztatását, a társadalmi szolidaritás elve alapján; amelyben az egészséges öntudatát visszanyert nemzet képes hatékonyan fellépni az államának határain kívül rekedt magyarság érdekében, s a nemzeti függetlenség, valamint a Kelet-Közép-Európa népeivel való szolidaritás elvei alapján képes közreműködni egy demilitarizált és egységes Európa eszméinek megvalósításában." Ugyanitt az ifjúságot, s végső soron az egész társadalmat sújtó problémák okaként a „politikai rendszer diktatórikus jellegét” nevezik meg a fiatal demokraták.  (Tiszta lappal - A FIDESZ a magyar politikában; Bp. 1992.)

Ez praktikusan piacgazdaságot, demokráciát, társadalmi szolidaritást, európai integrációt jelent.

1989-ben a Fidesz II. Kongresszusa meglehetősen ambiciózus programot fogadott el. Ez a dokumentum számos figyelemre méltó elképzelést tartalmaz, például a korabeli tanácsrendszerrel szemben – melyben a tanácsok a központi államigazgatás helyi szintjét jelentették – elismerték a helyi társadalom demokratikus önszerveződésének és önigazgatásának jogát. Vö.: a helyi önkormányzatiság felszámolásának jelenlegi tendenciájával.

Továbbá, a fiatal demokraták akkor még az állami iskolaalapítás és fenntartás monopóliumának megszüntetését sürgették.  Látjuk, most épp az iskolák államosítását viszi véghez a kormány, amely még saját képviselőinek sincs ínyére. E tanulságos olvasmányban találhatunk antiinflációs programcsomagot is, amellyel szemben most az MNB Monetáris Tanácsának külső, megbízásukat a kormánytól elnyerő tagjai a kamatvágások erőltetésével mindent megtesznek az infláció gyorsításának érdekében; persze, az infláció bevétel az államnak, úgy is nevezik, a szegények adója. Tartalmazza a dokumentum továbbá a kötelező befizetésre épülő, de szabadon választható nyugdíjbiztosítók rendszerének szorgalmazását. A magánnyugdíjpénztári vagyont nemrég épp a jelenlegi Fidesz-kormány államosította.  (A programot a Századvég Kft. adta ki 1989-ben.)

Az akkor még Kövér László által szerkesztett Magyar Narancs 1990. február 5-i számában a párt választási felhívása félreérthetetlenül fogalmazott: "Képviselőink olyan emberek, akik nem szolgáltak népellenes, kiskirálykodó hatalmakat…"

Az 1988-as Fidesz egy szabadelvű, antikommunista párt volt. Majd 1994. után elindult jobbközépre, hogy betöltse az MDF által hátrahagyott űrt. Később járt egy kicsit a jobbszélen is, s valójában magába olvasztott vagy leszalámizott minden más jobboldali pártot. Tette mindezt arra való hivatkozással, hogy csak egy egységes jobboldal győzedelmeskedhet az egy tömbként fellépő MSZP-vel szemben. Most ismét irányt vált a Fidesz, épp kelet - az államkapitalizmus - felé kacsintgat. Mindez nem elvi politika, csupán színtiszta hatalomtechnika.

Én csupán arra volnék kíváncsi, mit mondana 1988. Orbán Viktora Magyarország ma hivatalban lévő miniszterelnökének?