Bár még hátra van a választási eljárási törvényjavaslat zárószavazása, s a pártokra és finanszírozásukra vonatkozó törvényt sem láthattuk, a politikai kampány keretei már kirajzolódtak. Az elfogadott módosítók alapján a kampányfinanszírozás játékszabályai is kezdenek formát ölteni. Jobb lesz-e, mint eddig volt? Nem, viszont semmivel sem lesz kevésbé korrupt.

Amit a törvény biztosan nem fog tartalmazni:

• kiadási limitek;
• nyílt kampányszámla;
• támogatási limitek;
• gazdasági társaságok kampánytevékenységének tilalma.

Nem lesz költési limit. Megszűnik tehát az a kontraproduktív szabály, amelynek értelmében egy jelölő szervezet jelöltenként csupán 1 millió Ft-ot költhetett kampányra. A korábbi előírás arra késztette a pártokat, nyilvános elszámolásaikban csupán legföljebb 386 millió Ft kampánykiadást tüntessenek fel, holott köztudott, hogy ilyen összegből képtelenség hatékony és informatív politikai kampányt folytatni. Így a pártok a további elköltött összegeket nem tüntették fel beszámolóikban, annak sem eredetéről, sem felhasználásáról soha nem adtak nyilvánosan számot. Az a tény viszont, hogy ily módon semmilyen korlátozó szabályt nem tartalmaz a jogszabály, egyértelműen a tehetős támogatókkal rendelkező pártoknak kedvez. Ésszerű lett volna egy racionálisan megszabott, az informatív politikai versengést még nem el lehetetlenítő maximális kiadási limit megszabása a jelölő szervezetekre vonatkozóan.

Az új választási eljárási törvény még csak utalást sem tartalmaz a nyílt kampányszámlára vonatkozóan. Ezek célja az volna, hogy a nyilvánosság számára áttekinthetővé tegyék a pártok összes kampánycélú bevételét, e bevételek eredőjét, tovább a pártok kiadásait is. Innen a választók meglehetősen érdekes információcsomaghoz juthatnának: pl. nyomon követhetnék, mely pártok azok, amelyek elsősorban kisösszegű adományokból gazdálkodnak, s melyek azok, amelyek kevesebb magán- vagy jogi személytől származó, de tételenként nagyösszegű adományokból élnek. Ha látjuk, hogy kik támogatják a pártokat, azt is látni fogjuk, kiknek az érdekeit képviselik a pártok a parlamentben. Ha látjuk, mely cégektől rendelik meg a pártok szóróanyagaikat, tudhatjuk, hogy kampányuk kiknek hoz hasznot, történt-e indokolatlan túlszámlázás, vagy valamely cég (pl. nyomdaipari vállalat) támogat-e egy pártot feltűnően alacsony árú szolgáltatás nyújtásával, abban a reményben, hogy később e párt a közhatalom birtokában a támogatást viszonozza (pl.állami megrendelésekkel).

Nem tartalmaz a törvényjavaslat a pártok és jelöltek támogatásaira vonatkozó limiteket sem. Olyan korlátozásokról van szó, amelyek előírnák, hogy egy adott magánszemély, vagy ad absurdum egy adott jogi személy adott időszakban - lehet ez akár költségvetési év, kampányidőszak - maximálisan mekkora összeggel támogathat egy pártot vagy jelöltet. Ezeknek a limiteknek a célja annak megakadályozása, hogy egy vagy néhány tehetős magánszemély, cég, érdekcsoport gyakorlatilag felvásároljon egy pártot. Ilyen limitek nélkül azok a pártok, amelyek a tehetős és jómódú rétegek érdekeit képviselik, előnyre tesznek szert a súlyos pénzösszegeket felemésztő kampányversenyben.

Hasonló céllal lehetne bevezetni a gazdasági társaságoktól eredő támogatásokra vonatkozó teljes tilalmat. A gazdasági társaságok felelőssége korlátozott, létük jogi fikción alapul, érdekeik merőben gazdasági természetűek, s sok esetben köszönőviszonyban sincsenek az állampolgárok érdekeivel. Ha egy-két cégcsoport meghatározó befolyásra tesz szert a bármikori kormánypártok felett, könnyedén elérheti a számára előnyös munkajogi, környezetvédelmi, vagy akár adójogi jogszabályok megalkotását.

Itt tartunk most.

De még hátra van a pártok finanszírozásáról szóló törvény. Ha megvalósul Orbán Viktornak az állami pártfinanszírozás megszüntetésére vagy drasztikus lecsökkentésére irányuló terve, azzal gyakorlatilag teljesen kiszolgáltatottá teszi a pártokat támogatóik irányába. A támogatóktól függésbe került pártok pedig garantáltan nem a politikai közösség nézeteit, a közjó érdekeit tartják majd szem előtt parlamenti munkájuk során.

Végeredményében a közhatalmi döntési folyamat végletes eltorzul, aki pedig arra vágyik, hogy nézetei az ország házában legalább megjelenjenek, jobban teszi, ha vesz magának egy pártot!