addicted to politics

Jeszenszky Géza egyetemi oktatás céljából egetrengető marhaságot írt roma (cigány) kisebbség és a kisebbségi önkormányzatiság cím alatt. Ezzel igazolta, hogy alkalmatlan diplomata és alkalmatlan mint egyetemi oktató is.

A botrány egy, a romák vérfertőző szokásait felemlegető mondat körül robbant ki. Jeszenszky azóta bocsánatot kért, de nem mond le. S mindjárt akadtak védelmezői is. A védelmezők tekintélyesebbjeitől azt várnánk, hogy mielőtt levelet írnak, olvassák végig a vitatott jegyzetet. Az abban foglaltak ugyanis nem állnak meg a vérfertőző kapcsolatok tényként kezelésénél. Erről később, bővebben.

És a kevésbé nevesek: Raduly József, a Fidesz-KDNP fővárosi képviselője tegnap az Echo TV-ben megvédte Jeszenszkyt. A teljes videó egyelőre sajnos nem érhető el, így csupán arról, ami a nevezett médium honlapján megjelent:

"Az úgynevezett kékvérűeknél igenis nagyon gyakori a családi házasság, mégsem általánosították, és mégsem általánosították Nagy-Britanniát úgy, hogy az a rokonok házasságból született gyerekek országa” – vont párhuzamot a témakörben Raduly József az Echo Tv Napi aktuális című műsorában. A fővárosi képviselő felhívta rá a figyelmet, hogy cigányok életében a családnak rendkívül nagy szerepe van, a család előszobája a házasság. Felidézte, hogy ő maga egy olyan cigánytelepen nőtt fel a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Gáván, ahol ötszáz cigány élte a hétköznapjait, és akkoriban a házasság nem volt megszokott és szent dolog, csak ahogy a házasság kultúrája kiterjedt, a cigányok felvették ezt a jegyet is.

Az ominózus Jeszenszky-jegyzet kapcsán a politikus emlékeztetett, hogy a cigányság korábban mások előtt egy zárt világvolt, de Raduly József meglátása szerint ki kell mondani, hogy igen, az ilyen rokoni kapcsolat a cigányok vonatkozásában létezik."

Radulyt feltehetően a "jóindulat" vezérelte, ezért azután maszatolt. Mindjárt vérfertőzőnek nevezte a brit Lordok Háza egészét. Majd gyermekkori szép emlékeit idézte, miszerint akkoriban a cigányok még nem házasodtak, főleg nem Szabolcs megyében. Csak ahogy a házasság kultúrája kiterjedt... Ez az érvelés erősen sántít. Nem hiszem, hogy szükséges boncolgatni, manapság mennyivel népszerűbbek az együttélés különféle formái a nem roma lakosság körében is, mint 30 éve. S nincs is ezzel semmi gond. Mindenesetre a Képviselő szerint ki kell mondani, hogy igen, a rokonházasság a cigányok között létezik. Mielőtt kimondanánk: mi igazolja ezt az állítást? Szociológiai kutatások? Vagy a ködbe vesző gyermekévek emlékei? Ezek a szólamok népszerűek a szélsőjobb oldalon.

És népszerű manapság a házasságban élőket magasabb rendűnek tekinteni ez élettársi közösséget vállalóknál meg a szingliknél. De, mi dolga van mások hálószobatitkaival egy választott politikusnak? Az egyéni életnek vannak szférái, a magán- és családi élet tipikusan ilyen, ahová a politika, a politikai döntések nem hatolhatnak be. Ezért gond, ha az alkotmány kimondja, mit ismer el legitim családnak és mit nem. Persze, itt a mögöttes megfontolás kevésbé lehetett ideológiai, csupán abból állt, hogy Jeszenszky védelmében tekerjük még magasabbra az előítéletek lángját, lopjuk el a barikád és a kurucinfo mottóit.

Pár mondat a Jeszenszky-jegyzetből. Idézet következik (saját fordítás) azok kedvéért, akik nem angolból erősek:

"Alacsony munkaerőpiaci státuszuk s magasabb munkanélküliségi mutatóik állandósítják a szegénységet, a szerteágazó társadalmi problémákat és a bűnözést. Annak az oka, hogy számos roma miért mentálisan visszamaradott, abban keresendő, hogy a roma kultúrában megengedett a testvérek, unokatestvérek közötti házasság vagy szexuális együttlét.  Az Európai Unió nagy figyelmet fordít a roma elszegényedés és bűnözés problémájára az új tagállamokban, s hajlik arra, hogy mindezekért a tagállami kormányokat hibáztassa. A nyugat európai kormányok nagy erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy a nemkívánatos elemeket távol tartsák saját országaiktól."

A Budapesti Corvinus Egyetem elhatárolódik a mondattól, a jegyzettől. És hangsúlyozza, hogy Jeszenszky Géza már nem áll alkalmazásban. A Vincent-blog frappánsan és mélyrehatóan elemzi a szöveg logikai hiányosságait és inkoherenciáját, itt. A jegyzetszöveggel kapcsolatban még két, eddig ki nem emelt állításra hívnám fel a figyelmet:

Egyrészt, tényként kezeli, hogy a romák körében magasabb a bűncselekmények elkövetésének aránya. Ismétcsak bármiféle forrás, az állítást alátámasztó tényadat megjelölése nélkül. Persze, ilyen forrást nehezen is találhatott volna. Nem, nem azt állítom, hogy Jeszenszky cigánybűnözőzik, legalábbis ez nem igazolható. Nem írt arról, hogy a roma közösségek támogatnák a bűnöző életformát, mint ahogyan nem írt arról sem, hogy ennek faji, genetikai okai volnának. De tényként állítja, hogy a romák körében állandósult a bűnözés. A tény ezzel szemben az, hogy Magyarországon nem létezik nyilvántartás a bűnelkövetők faji származását illetően. S tény az is, hogy a magyar társadalom túlnyomó többsége osztja azt az álláspontot, amely szerint a romák bűnöző életmódot folytatnak. Ez tehát nem több, mint előítélet. Jeszenszky egy előítéletetből eredő állítást közölt, oktatott tényként.

Igen, a roma-nem roma együttélés ma Magyarországon a pc beszéd követelményének jegyében szőnyeg alá söpört probléma. Beszélni kellene róla, kezdeni kellene vele valamit. De az okokat mindenekelőtt a mélyszegénységben, a vidéki munkanélküliségben kell keresni. A probléma összetett, nem 3 mondatban, de 3 könyvben is nehezen volna tárgyalható. Ezt Jeszenszkynek, az egyetemi oktatónak tudnia kellett volna. S kérdés az is, milyen szerepe volt a roma fiatalok kilátástalan helyzetének kialakulásában annak az egy időben az elsősorban vidéki általános iskolákban bevett rejtett szegregációs gyakorlatnak, amely szerint a cigány gyerekeket mentálisan visszamaradottnak nyilvánítjuk, gyógypedagógiai osztályokba elkülönítjük, azután pedig nem tanítjuk. Ilyen oktatás után nem sok esély maradt a munkaerőpiacon való helytállásra, továbbtanulásra... A gyakorlat mindenesetre épp az ilyen előítéletekre épült.

Másodszor, Jeszenszky kritizálja az EU kisebbségpolitikáját, amiért az a tagállami kormányokra hárítja a kialakult helyzetért fennálló felelősséget. S azzal, hogy közvetlenül a következő mondatban a nyugati kormányok intézkedéseire utal, tulajdonképpen az EU nyugati államait kétszínűnek, képmutatónak tünteti fel. Ilyen politikai állításoknak is van, lehet helyük. Lehet kritizálni megfelelő fórumokon a nyugati kormányokat a romákkal szemben tanúsított eljárásukért. De nem egyetemi jegyzetben, oktatásra szán anyagban. Ismét hangsúlyoznám, ez a segédanyag elsősorban a Corvinuson egy-két szemesztert eltöltő külföldi (feltehetően nyugat-európai) hallgatóknak készült.  Tegyük hozzá, ez a magatartás különösen nem fair egy külpolitikustól, aki egész életét hazánk diplomáciai viszonyainak megerősítésének szentelte. Vagy jobban közelíti a valóságot, ha azt mondom, ebből épített képmutató karriert?