Sikeresen lezajlott a NEM-féle tömegdemonstráció. Ez örömhír. De hogyan juthatott Magyarország odáig, hogy egy ilyen szimbolikus tömegrendezvényre volt szükség annak egyértelművé tétele érdekében, hogy a magyar társadalom elutasítja a nácizmust, elutasítja a kirekesztés minden fajtáját. Milyen út vezetett a parlamenti zsidózásig? Miért gondolhatta Gyöngyösi Márton, hogy ez még belefér?

(Fotó: Múlt-kor történelmi portál)

Volt a mai megmozdulás alkalmával Bajnai Gordonnak egy találó hasonlata a forró vízbe ejtett békáról. Eszerint a forró vízbe ejtett béka azonnal kiugrik, mert életösztöne erre készteti. De az a béka, melyet hideg vízbe tesznek, majd a vizet lassanként forralják föl, az életveszélyt nem felismerve fő halálra. Én magam ugyanezt a jelenséget úgy fogalmaztam meg korábban, hogy Magyarország csúszós deszkára került. Mert úgy hiszem, lassú, de jól felismerhető folyamatok vezettek a parlamenti zsidózásig: napról napra, szóról szóra óvakodott be mindennapjainkba a rasszista és kirekesztő látásmód, mely percről percre ette be magát tudatunkba, s ma már ott van szinte minden politikai diskurzusban, "beivódik, evődik velődig; / töprengenél, de eszmét tőle fogan csak az elméd."

A szalonzsidózás és a szaloncigányozás ott van az idegen multik és bankok ellen folytatott politikai háborúban, ezt lovagolja meg az IMF-et és EU-t lejárató kormánypropaganda, ott van az államilag támogatott jogász-  és közgazdászképzés felszámolásának lépéseiben. Ott volt a 2011 januárjában a Magyar Nemzet által kirobbantott filozófusbotrányban, amely elsősorban Heller Ágnest, Radnóti Sándort és Vajda Mihályt vette célba, de valójában a teljes magyar liberális értelmiséget támadta. Nem lehet nem észrevenni, hogy a kormány a mélyen megbúvó antiszemita nézetekre támaszkodik akkor, amikor politikai hadjáratba kezd tipikusan azon intézmények és társadalmi csoportok ellen, amelyeket a magyar társadalom szélsőséges tagjai a zsidókkal azonosítanak.

De ott van az Új Színház Dörneresítésében csakúgy, mint Nyirő József piedesztálra emelésében. A 2013-as tanévtől kötelező tananyag lesz egy olyan ember műve, aki 1941 novemberében a weimari költőnapon így beszélt: "Ezekben a napokban a szellemi Európa születik újjá. Boldog vagyok és boldog a magyar irodalom, hogy ebben a szellemi felépítésben szintén részt vehet. Szép képet láttam éppen az előbb a templomban, amint Luther rámutat a bibliának arra a mondására, hogy a vér megtisztít minket. A vér megtisztítja Európát. Európa népei a békének, a léleknek és az új szellemiségnek a jegyében összefognak és egymásra találnak. Teljes szívvel, teljes lélekkel akarjuk ezt a munkaközösséget vállalni. Éljen Hitler Adolf! Éljen Németország! Éljen a német írótársadalom!” Nyirő a nyilaspuccs után önként és dalolva vett részt a nyilasparlamentben, s még az '50-es években is boldogan vállalt részt a nyilas-hungarista emigráció munkájában.

És ez még csak egy nagyon felszínes látlelet a nácizmus szalonképessé tételének az utóbbi két évben felgyorsult és felgyorsított folyamatáról. De megtalálható a szaloncigányozás is. Amely megjelenik minden olyan intézkedésben, amely úgy okoskodik, hogy a gyermekek után alanyi jogon járó pótlékok helyett az adókedvezményekre kell felépíteni a családtámogatás rendszerét. Értsd: az ingyenélő sokgyermekesek ne csüngjenek az állam nyakán, csak a jómunkás gyermeket vállalókat támogatjuk. De ott van a közmunkaprogramok szabályainak módosításában (Javasolt jelmondat: Arbeit macht frei!), a három csapásban, a szabálysértési kódex átalakításában, a tankötelezettségi korhatár leszállításában, újabban a hajléktalanok elleni kormányzati hadjáratban. Minden ilyen lépést a "dologtalanok, az ingyenélők" megregulázásának, móresre tanításának őrült vágya hat át. Ordítóan nyilvánvaló, mégis immúnissá váltunk rá.

Amikor 2010 késő őszén a kormánypártok egy gyors de határozott lépéssel visszavágták az AB jogkörét, a teljes magyar társadalom felhördült. Mire az Alaptörvényt, az új választási eljárási törvényt elfogadták, már csak legyintünk. Amikor 2010-ben a liberális szellemi elit elemzéseit olvastam arról, mi várható az Orbán-kormány négy évétől, a kilátásba helyezett új "alkotmánytól", a teljes közjogi rendszer átalakításától, úgy vélekedtem, eddig csak nem mennek el, azt társadalmi felhördülés, összeurópai felhördülés nélkül nem tehetik meg. Ha másért nem, hát politikai megfontolásból nem merik majd megtenni. Mára a legvadabb rémálmokat is túlszárnyalta a Fidesz kormányzás antidemokratizmusa.

Talán valami ilyesmire számít a Jobbik is. Hogy ma még innen-onnan megszólalnak a figyelmeztető hangok, néhányan felvonják a szemöldöküket a rasszista szónoklatok, vonulások láttán. De öt év múlva majd csak legyintünk és megyünk tovább.

Illyés a rendszerváltás óta soha nem volt még ilyen aktuális: "néznél, de csak azt látod, / amit ő eléd varázsolt, / s már körben lángol / erdőtűz gyufaszálból, / mert mikor ledobtad; / el nem tapodtad ..."