"A körzeti és helyi médiaszolgáltatóknál valamint a kereskedelmi médiaszolgáltatóknál, azok internetes honlapján, képújságjában és teletextjében politikai reklám közzététele a kampányidőszakban tilos." Továbbá internetes sajtótermékek és hírportálok útján politikai reklám közzététele kampányidőszakban tilos.

Többek között erről a rendelkezésről szavazott ma az Országgyűlés. A kapcsolódó módosító indítvány azt is előírja, hogy csak és kizárólag közszolgálati és közösségi médiaszolgáltató tehet közzé politikai hirdetést (azonos feltételekkel), amelyért díjat nem számíthat fel, illetve a szavazást megelőző 48 órában közszolgálati médiaszolgáltató sem tehet közzé politikai reklámot.

Viszont meghagyja a lehetőségét annak, hogy választási kampányanyagot közvetlen megkereséssel a választópolgár részére el lehet juttatni.

A szabályozás legalább a következő problémákat veti fel:

1. Aránytalanul korlátozza a politikai tájékozódás lehetőségét, elnehezítve ezzel a megfontolt döntéshozatal lehetőségét.

Modern tömegdemokráciáinkban az állampolgári tájékozódás egyik legfontosabb fórumává az internet nyilvánossága vált. A folyamatot jól mutatja, hogy itthon is folyamatosan csökkenő tendenciát mutat a nyomtatott sajtó példányszáma, ezzel párhuzamosan nő az internetezésre alkalmas eszközök forgalma. Kizárja a politikai reklámok sugárzásából a javaslat a kereskedelmi tv és rádióállomásokat is, pedig tény, hogy a hazai lakosság túlnyomó többsége a két országos kereskedelmi televízió híradójából tájékozódik. A javaslat minderről vagy nem vesz tudomást, vagy szándékosan igyekszik megnehezíteni a közügyekben való hatékony tájékozódás lehetőségét.

Hiszen az alkotmányos demokráciák azon a megfontoláson alapulnak, hogy a választópolgárok egy intenzív közösségi diskurzus után hoznak a szavazóurnáknál megalapozott döntést. Ezért elengedhetetlen előfeltétele a demokratikus működésnek a véleményszabadság. A véleményszabadság alapvető jogának két oldala van: egyrészt, megillet bárkit a szabad megszólalás, véleménykifejtés joga. Az a jog, hogy másokat megpróbáljon saját álláspontjáról meggyőzni, a közügyekről, politikusok tevékenységéről (de nem csak arról) nézeteit kifejteni. A véleményszabadság másik oldalán a befogadó áll. Az internetolvasó, a tv néző, akinek joga van a pártok, jelöltek üzenteit megismerni, a lehető legszélesebb körben. Amikor a politikai üzenet áramlásának folyamata megakad, a csendes hallgatóság jogai is sérelmet szenvednek.

Persze, a közszolgálati médiában közölhetőek politikai hirdetések. Ez az ellenvetés azonban nem jelent megnyugtató megoldást. A következő ponthoz kapcsolódóan kifejtem, miért nem.

2. Hátrányos helyzetbe hozza az ellenzéki, az újonnan alakuló, és a kisebb politikai formációkat.

Nevezett politikai csoportosulások hátrányba kerülésének egyik oka éppen a közszolgálati média szerepének mesterséges megnövelése. A politikai kampányok időszakában a médiafogyasztás megugrik. Ilyenkor az állampolgárok jobban érdeklődnek a politikai események iránt, keresik azokat a médiumokat, ahol a közéleti hírekhez hozzájuthatnak. Hamar fel fogják ismerni, hogy a közszolgálati média felé érdemes figyelmüket fordítaniuk. Azonban a magyar közszolgálati média nem objektív. Az közszolgálati híradóknak például úgy tűnik, kifejezetten van egy kívánatos pártaránya, amely így néz ki: egyharmad kormány, egyharmad kormánypártok és egyharmad ellenzék. Ez tehát praktikusan 2/3-nyi kormánypárti hírt jelent. A mindenkori kormány sikerpropagandája a kormánypártok választási esélyeit növeli. A közfigyelem átterelése kampányidőszakban a közszolgálati médiára ilyen hírszerkesztési arányok mellett egyértelműen a kormánypártoknak kedvez.

A jogszabály mostohán bánik az új politikai szervezetekkel. A normaszöveg széles teret enged a választópolgárok közvetlen megkeresésének. Bejáratott és stabilan felépített kampánygépezettel, "aktivistahálózattal" hazánkban valójában két párt, az MSZP és a Fidesz rendelkezik. Ezek a kampánycsapatok gyakorlatilag utcára és házszámra lebontva tudják - településenként - hogy hová érdemes szóróanyagokat elvinni, kik a stabil támogatók, kik az ingadozók. Ha a kampány legfajsúlyosabb elemévé a személyes megkeresés válik, a régóta működő és közismert pártok jelentős előnyhöz jutnak az új szervezetekhez viszonyítva.

A választási eljárási szabályoknak - s hozzájuk kapcsolódóan a kampányszabályozásnak - méltányos keretet kell teremteniük a politikai versengésre, biztosítva egyrészt, hogy a választópolgárok számára minden releváns információ elérhetővé váljon, másrészt a verseny résztvevői számára az esélyek egyenlőségét. A pártok pénzéhségének csökkentése, mint hangzatos jelszó, nem elegendő indok unfair játékszabályok megalkotására.