A mai kormányülést követő bejelentésből az olvasható ki, a kormány meghátrált és hajlandó növelni az államilag finanszírozott képzésbe a következő tanévben felvehető hallgatók számát. Giró-Szász András tájékoztatásából kiderült, hogy az állam legalább annyi leendő elsőévest fog finanszírozni, mint tavaly, azaz 55 ezer főt. Úgy tűnik, mindössze három feltételt kell a tanulni vágyóknak teljesíteniük: elérni az öt napon belül megszabott ponthatárt, befejezni a tanulmányokat, és vállalni a magyarországi munkavégzést, vagyis a röghöz kötést. A kérdés logikus: ez akkor most siker?

(Fotó:eduline.hu)

Mielőtt az 55 ezer fős számot hallva elégedetten csettintenénk, tegyük hozzá gyorsan, ebbe beleszámítandóak a mesterképzésbe és doktori képzésbe (Ph.D) állami támogatással felvehető hallgatók is. Így - ha az alapképzéseket vesszük figyelembe - vissza is érünk a nagyjából 33 ezer államilag támogatott helyhez. Márpedig érdemes az alapképzést a középpontba helyezni, hiszen az osztatlan képzések száma elhanyagolható, mester és doktori képzésre alapképzésben szerzett diploma nélkül nem lehet jelentkezni. A felsőoktatáspolitika legizgalmasabb kérdése pedig mégiscsak az, hogy mennyiben segíti az első diploma megszerzését. A kormány tehát minden bizonnyal azért hangoztatja szívesen az 55 ezres számot, mert a hallgatók követelései között a két évvel korábbi férőhelyekhez való visszatérés igénye szerepelt, akkor pedig 53 ezer hallgató tanulmányait támogatta száz százalékban az állam, a jelenlegi tanévben ez a szám már nem érte el a 34 ezret.

Továbbá, úgy tűnik, marad a hallgatói szerződés, marad a röghöz kötés. Az ok, hogy "Magyarország közpénzből nem jóléti államok orvosait, és egyéb értelmiségeit akarja kitaníttatni." Szép elv, jó elv, érthető is, magyar pénzből magyar értelmiséget! Csak kissé visszás. Ahogyan arra ma a Ténytár elemzése felhívta a figyelmet, egyre nehezebb Magyarországon fiatalként állást találni. A fizetésekről pedig ne is itt ejtsünk szót, mennyiben lehet egy rezidensi vagy ügyvédjelölti bérből jövőt megalapozni, családot tervezni?

Átfogó reformról szó sincsen, ha csak azt nem tekintjük annak, hogy ezek után a mindenkori miniszter ex has megmondja, hogy milyen képzési területen mekkora az elvárt ponthatár. Korábban ezt a jelentkezők által elért pontok összesített adatai és az arra szakonként majd intézményenként rávetített keretszámok fényében határozták meg. Az új rendszerben a miniszter döntése meghozatala során valószínűleg a korábbi évek pontszámait veszi majd figyelembe, amellyel több gond is van: az egymást követő évfolyamok között nagy lehet a különbség, így azokkal szemben, akik most kívánnak jelentkezni, korábbi évek jelentkezőinek tudásszintje alapján minőségi követelményeket támasztani méltánytalan. Itt nyer értelmet a legalább szócska is az 55 ezer előtt - ha a miniszter benézte és picit többen érik el a megszabott ponthatárt - hát üsse kavics!

Ettől súlyosabb gond az, hogy a döntés meghozója minden bizonnyal tudatában lesz egy elvárt, kívánatos keretszámnak - erre enged következtetni, hogy a jelek szerint továbbra sem lesz államilag támogatott jogász- és közgazdász-képzés, s az, hogy a ponthatárokról néhány napon belül döntés születik, anélkül, hogy az egyes intézményekkel például a rendelkezésre álló kapacitásról konzultációt folytattak volna a döntéshozók.  Erős lehet tehát a gyanú, hogy továbbra is lesz keretszám, bújtatva, rejtve, titokban.

Úgy tűnik, nem változik a forráskivonás "gyakorlata", szó sem esett az egyetemek pénzügyi autonómiáját felszámoló kancellárrendszerről...

Összességében tehát az, amit a hallgatók elértek, félsiker. Az Orbán-kormánnyal szemben azonban félsikert sem igazán sikerült eddig még semmilyen lényeges kérdésben elérnie az ellenvéleményt megfogalmazóknak. Ez pedig bizonyítja, hogy az egyébiránt gőzhengerként előre nyomuló 2/3-os többséget maga mögött tudó kormány lendülete, akarata is megtörhető, csak kiállás kell. Csak legyen merszünk hozzá.