Bel- és külpolitikáról őszintén, külső nézőpontból, civilként.
Leírás
Mindarról, ami körülöttünk történik. Egy olyan állampolgár szemszögéből, aki a közéletben való részvételt saját életvezetése szempontjából fontosnak tekinti.
Elérhetőség: addictedtopoliticsblog@yahoo.com
Friss hír, hogy egy kutyafuttató mellé került a forradalom lángja. A Kossuth térről kiebrudalt fekete gránit obeliszk a Nagy Imre térre került, amely új nevét onnan kapta, hogy itt található a Gyorskocsi utcai büntetésvégrehajtási intézet, ahol Nagy Imrét is fogva tartották - számol be a 444.hu.
A szobor köré kutyapöcsnyi térkő kerül, koszorúzás céljára. És egy elárvult pad. A közelben kutyafuttató is található.
Arra gondoltam, hogy ez a tér, a rajta elhelyezett, a Harmadik Köztársaság szimbólumának is tekinthető gránittömbbel kiváló látlelete a köztársasági berendezkedés és a demokrácia mai állapotának: igaz hívei az országban épp elférnek a térkövön, azok pedig, akik hiányolják a demokratikus és jogállami alapértékeket, leülhetnek a vitatott padra, hogy egymásra meredjenek ketten a megcsúfolt gránittömbbel: Ennyi maradt nekünk, egy jellegtelen szeglet az ország egy jellegtelen sarkában!
Bayer cigányozott, Gyurcsány tüntetett, az ellenzék tekintélyesebb része Pilátussal mondhatja: Lavabo inter innocentes manus meas. Mindeközben a kormánypárt nyilatkozataival átvitt értelemben "megadta a kilövési engedélyt" a romákra.
Bayer "állatságáról" már korábban írtunk, itt. Nem szeretnék ismétlésekbe bonyolódni, az ügy elég friss ahhoz, hogy az olvasó tudja, miről van szó. Ami most igazán izgalmas, az a politikai szereplőknek az írásra adott reakciói. A DK elnöke, Gyurcsány Ferenc felháborodott, elítélte, másokat is erre szólított fel és tüntetést szervezett. Elsőként. Nem, nem dicsérem Gy.F.-et, sőt, a magam részéről úgy látom, minden egyes mozdulatával akarva-akaratlan árt azoknak, akik le kívánják váltani a jelenlegi kormányt, s árt minden olyan ügynek, amely mellé odaáll.
Az MSZP részéről többnyire közleményekre futotta, annak követelésére, hogy az 5-ös számú párttagkönyv tulajdonosát zárják ki a Fideszből, illetve néhány régi arc (Szanyi Tibor, Lendvai Ildikó, Török Zsolt) megjelent a mai tüntetésen. Figyelemre méltó, hogy Mesterházy Attila nem. Tehát az MSZP azon bejelentését, hogy részt vesz a tüntetésen, lényegében úgy kell érteni, hogy lélekben támogatják a vonulókat. Schiffer András is szót emelt az LMP részéről, és ennyi. Bajnai Gordon az Együtt 2014 nevében írt 8-i levelében még nagyon helyesen megfogalmazta, "tavaly, decemberben, amikor a magyar országgyűlésben botrányos, antiszemita mondatok hangzottak el, a magyar politikai élet képviselői korábban nem látott egységet mutattak fel a neonáci ellenes kiállásban ... Ma ugyanerre az egységes kiállásra van szükség!" És, ismétcsak ennyi.
A magam részéről egyet értek Bajnai Gordonnal abban, hogy ha roma polgártársainkat éri efféle inzultus, mellettük is ugyanolyan egységes és lelkes kiállásra van szükség, mint decemberben, a Gyöngyösi-beszéd után. Ez mégsem valósult meg. A miértre két válasz is kínálkozik.
Az első a politikai népszerűségvesztéstől való félelem. A cigányság támogatása, védelembe vétele ma Magyarországon nem népszerű. Sem a közéletben, sem a baráti kvaterkázásokon, sem a családi asztalnál. Teljesen mindegy, hogy kevésbé tehetős, vagy iskolázott, jómódú társaságban tartózkodik az ember, cigányozni - különösen 1-2 feles vagy whiskey után - divatos. Aki pedig megpróbál szót emelni ez ellen, könnyen magamagát rekesztheti ki a beszélgetésből. Ott tartunk, hogy nem a gyűlölködők, nem a cigányozók kerültek abba a sokat emlegetett közéleti karanténba, de az, aki a roma származásúakat is embernek, sőt, önmagával egyenlően értékes embernek tekinti, s ennek még hangot is ad. Olyan országban élünk, ahol az efféle demokratikus "agymenést" illik megtartani magunknak. (Erről is írtunk már.) Ez súlyos érv lehet az ellenzéki erők számára a távolmaradásra, a határozott kiállás mellőzésére alig másfél évvel a választások előtt.
És van még egy komoly érv: Gyurcsány személye. Gyurcsány az aktuális mumus, az aktuális patás ördög. Aki vele fogódzkodik - legyen szó bármilyen ügyről - az számíthat arra, hogy a soron következő közvéleménykutatási statisztikákban egy meredeken lefelé ívelő tendenciát tapasztal majd. E blog írója a maga részéről meg van arról győződve, hogy Gyurcsány Ferenc nélkül nem volna ma 2/3-os konzervatív (?) kurzus, s ezt nem is tudja megbocsátani neki. Mégis, azon az állásponton vagyok, hogy nem lehet és nem szabad minden ügyből kihúznia magát az ellenzék nagyobbik részének csak azért, mert Gyurcsány Ferenc is véletlenül épp azonos álláspontot vall magáénak. Ha Gyurcsány Ferenc azt mondja, hogy a tej fehér, s a Fidesz rákontráz, hogy nem is, fekete, akkor az ellenzék úgy fog reagálni, hogy inkább zöld? Ez abszurd helyzet.
Adva van tehát két megfontolandó érv. De lehet-e ez a két érv annyira súlyos, hogy elriassza a demokratikus ellenzék pártjait egy jóval határozottabb és szimbolikusabb kiállástól, mint néhány pusztába kiáltott szó, sajtpapírra vetett nyilatkozat? 2014-ben nyerniük kell, ez a politikai cél. Miért is? Mert úgy hiszik, jelenleg Magyarországon olyan kormányzás zajlik, amely számos elemében szembemegy a jogállamiság, a demokrácia alapvető értékeivel. Ez így is van. Mégis, hogyan szeretnének 2014. után egy új, jogállami, demokratikus kormányzást megvalósítani, ha rövidtávú politikai megfontolásból odavetik 700 ezer roma polgártársunkat a Bayer-féléknek? Az ellenzék tehát mossa kezeit.
És hogy ne feledkezzünk meg a Fideszről sem. A székházon a fent látható molinó. Ezt súlyosbítja Selmeczi Gabriellának az mti-hez eljuttatott közleménye: "a baloldal kampányával bátorítja a bűnelkövetőket, hiszen ez arra utal, hogy szerintük nem az a bűnös, aki embert öl, hanem az, aki ezen felháborodik." Ez csúsztatás, a dolgok összemosása, elkenés. Annyira nyilvánvalóan, hogy kár is rá hosszú sorokat fecsérelni. A konklúzió világos: sem ő, sem pártja nem különb, mint Bayer. (Megjegyzés: tudom, hogy vannak Bayerrel egyet nem értő Fidesz tagok is, akik egzisztenciális vagy egyéb okokból nem mernek szembe menni a vezetéssel. Róluk sem szabad megfeledkezni.)
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd az atp-t a facebookon is!
A mai nap az ELTE-n gyülekező diákoké. Lett volna. De történt valami, ami még akkor sem hagyható szó nélkül, ha a diákok ügye - egyben közös ügyünk - alapjaiban érinti egy vagy több generáció jövőjét. Ez a történés nem más, mint hogy Bayer Zsolt írt, írása pedig megjelent. Az, hogy írása megjelenhetett - mondjuk sokan - szégyen a magyar demokráciára nézve. Mert Bayer írása hate speech, gyűlöletbeszéd. Be kell tiltani? Büntetni kell? Eltűrheti-e egy önmagát demokratikusnak tartó állam az ilyen megszólalásokat? Ezek a kérdések.
Bayer Zsolt írásában egyebek mellett azt állította, roma polgártársaink állatok. Állatok, akik nem alkalmasak az együttélésre. Akiknek nem lehet emberi méltóságuk, ilyet csak a jogvédő gazemberek állíthatnak. Meg kell oldani, hogy állatok ne legyenek - írja Bayer zárásként - megoldani, azonnal és bárhogyan. Bayer írásának apropója egyébiránt a szigethalmi késelés.
Bayer irománya a véleményszabadság, azon belül is a sajtószabadság jogi kategóriájába tartozik. A sajtószabadság a felvilágosodás vívmánya. Éppen azon liberális filozófusok - egyebek mellett Milton, Mill, Locke - dolgozták ki a sajtószabadság védelméhez alapot nyújtó elvi érveket, akiknek írásait a Bayer által legazemberezett jogvédők előszeretettel forgatják. Különösen Mill alapján érvelhetünk úgy, hogy a vélemények szabad piacán minden nézetnek helye van, legyen az visszatetsző, meghökkentő, undorító. Mert - állítja Mill - minden nézet előbbre viheti a közgondolkodást. A helytelen nézetek éppen azzal, hogy vitát szülnek, hogy segítik a decens és elfogadható vélemények felszínre kerülését. Nélkülük az általánosan elfogadott álláspontok dogmává merevülnének, amelyeknek eredője, értelme feledésbe merül.
Hozzátett-e valamit a magyar közgondolkodáshoz, a társadalmi vita fellendüléséhez Bayer? Megvédhetjük-e ezen utilitarista érv szerint írását. Azt mondom nem. A romakérdés az ilyen - egyébiránt hányingerkeltő - írások nélkül is eléggé forró téma. Sajnos még nem kell attól tartanunk, hogy roma polgártársainkat hazánkban olyan mértékű tisztelet és megbecsülés övezi, amely immár dogmává merevült.
Létezik azonban egy másik érvelés is. Ennek alapja épp az a tétel, amelyet Bayer Zsolt tagad: hogy minden ember egyenlő méltósággal bír, éppen ezért egyenlően értékes. Ezért a demokratikus jogállamoknak egyenlően értékes individuumokként is kell kezelnie őket. A megszólalás, gondolataink szabad kifejtésének joga épp méltóságunkból ered, alapja az egyéni autonómia. Az egyének egyenlő méltóságából vezethető le, hogy az állam senkinek a megszólalásait nem tilthatja be annak tartalma alapján. Sem a családi asztalnál, sem az utcán, sem a sajtóban. Hiszen a tilalmazással, a büntetéssel való fenyegetéssel az államhatalom épp azt fejezné ki, hogy bizonyos álláspontot valló polgárait nem tekinti ugyanolyan értékesnek, mint a kívánatos álláspontot magukénak vallókat.
Bayer Zsolt ember. Mint ilyen, egyéni autonómiával, emberi méltósággal is rendelkezik. Joga van hát hülyeséget írni, gyűlöletet okádni. Ironikus: erre való joga épp abból a tételből ered, amelyet oly' hevesen tagad.
Az államnak tehát toleránsnak kell lennie e megszólalások irányába. De nem értéksemlegesnek! Toleránsnak, tehát el kell tűrnie, de nem kell támogatnia. A hallgatás minősíthető támogatásnak. Az állam nevében eljárók, így a miniszterelnök, a köztársaság elnöke, stb, ebbéli minőségükben kiállhatnak a sajtó nyilvánossága elé, s elítélhetik az ilyen írások szerzőit. Van is erre egészen alkalmas médiumunk, a köztévé. Biztos vagyok abban, egyetlen jogvédő sem kifogásolná, ha az MTVA összes csatornáján egyszerre, főműsoridőben a Köztársasági Elnök egy 10 perces beszédben helyre tenné az ügyet.
Hogy írásnak egyáltalán meg sem kellett volna jelennie? A szöveget egy magánpiaci szereplő által nyomtatott, s feltehetően a magánpiacról élő sajtóorgánumban közölték le. Demokratikus jogállamokban nem előzetes állami cenzúra gondoskodik arról, hogy ilyen szövegek ne kerüljenek nyomtatásba. Hanem a piac, a lapfogyasztók, a demokratikus közvélemény. Mert demokratikus jogállamokban nem tud a piacról megélni egy olyan lap, ami ilyen szemetet leközöl.
Egy demokratikus politikai közösségben ugyanis az ilyen írások szerzőit és megjelentetőit "karanténba" zárja a jóérzésű közvélemény. Az iménti érvelés, amely szerint Bayernek mindenki mással egyenlő emberi méltósága okán joga van arra, hogy az állam ne tiltsa be megszólalásait s ne büntesse azokat, csak az államtól vár el toleranciát. Embertársaitól nem. Nekik joguk van írásáért megvetni, vele szóba sem állni, a kézfogástól is tartózkodni. S joguk van a szóban forgó sajtóorgánumot bojkottálni. Széles Gábor nem ettől válna földönfutóvá, de talán több ilyen írást nem látnánk egy darabig nyomtatásban. A tényből, hogy a lap szerkesztői úgy látták, ilyen írás elősegítheti a példányszámok emelkedését, de legalábbis nem fogja visszásnak találni az olvasóközönség, nem csupán a szerkesztőségről, de a magyar politikai közösség állapotáról is levonhatóak következtetések.
Én azonban úgy tippelek, valami egészen más fog történni: az esetet a véleményszabadságot úgyis szívesen megkérdőjelező kormánytöbbség (lásd kommentelők feljelentése by Papcsák) a sajtószabadság megnyirbálásának apropójául használja majd fel. És ha akkor ismét kinyitjuk a szánkat, majd azt mondják, ezeknek a jogvédő gazembereknek semmi sem jó. Csak ne legyen igazam!
Az Alkotmánybíróság a mai napon Alaptörvény-ellenesnek (talán most így is mondhatjuk: alkotmányellenesnek) találta a választási regisztráció intézményét. Rogán Antal bejelentése gyorsan érkezett: a következő választások alkalmával nem lesz kötelező választási regisztráció. Bár politikai erejük megvolna az intézmény Alaptörvénybe emeléséhez, "az erő nem minden" - állította a frakcióvezető. Az Alkotmánybíróság, s általa az alkotmányosság intézménye tehát győzedelmeskedett. Ehhez az eredményhez bonyolult és taktikus lépések vezettek.
Az elmúlt hónapokban több figyelmeztetés is érte az Alkotmánybíróságot. Mondván, nem eléggé elszánt, talán fél is bizonyos lépéseket megtenni, amelyeket azonban a demokrácia védelme megkíván. Most nem az önkorlátozás idejét éljük, szükség volna az alkotmánybírósági aktivizmusra - állították a kritikák. Megvallom, magam is egyet értettem és még ma is egyetértek e kritikák tetemes részével. A mai nap eseményei mégis azt mondatják velem, talán az AB taktikus és önkorlátozó magatartása nem volt hiábavaló, sőt, talán bölcsebb magatartás, mint amilyennek valójában tűnt.
Egy történelmi példát veszek elő: az Egyesült Államok Legfelső Bíróságának 1803-as Marbury v. Madison döntését. Gyakorlatilag ez a határozat teremtette meg az alkotmánybíráskodás intézményét. Holott, ha az esetet alaposabb vizsgálatnak vetjük alá, láthatjuk, hogy 1803-ban a Legfelső Bíróság politikai szempontból meghátrált, döntése nem győzelemként, jóval inkább visszavonulóként értelmezhető.
Nem szeretném most az ügy unalomig ismert részleteit ismételgetni. Az eset lényege röviden összefoglalható: a leköszönő Adams-adminisztráció még a távozása előtti utolsó pillanatban 16 új bírói státuszt kreált, ezek egyikére William Marburyt nevezte ki. Az új, hatalmas (2/3-os) többséghez jutó Jefferson-adminisztráció azonban megtagadta a kinevezési okmány kézbesítését. Némi huzavona után Marbury a Legfelső Bírósághoz fordult, kérelmét az 1789-es bírósági törvény egyik rendelkezésére alapozva, amely első fokon kibővítette a Bíróság hatáskörét. A testület nehéz helyzetben volt, hiszen ha nyílt konfliktust vállal a Jefferson-adminisztrációval, azt kockáztatta volna, hogy kivívja az új elnök haragját, aki nyilvánvalóvá tette, a bírói hatalmi ágat nem tekinti sérthetetlennek, sőt, elvárja tőle az együttműködést (ennek kikényszerítésére talált is eszközöket).
Ehelyett a Legfelső Bíróság az 1789-es törvény azon rendelkezéseit vizsgálta meg, amelyek elsőfokú hatáskörrel felruházták. E vizsgálat eredményeként arra jutott, a hatáskört kibővítő szabályok nem összeegyeztethetőek az Alkotmánnyal. De e vizsgálat eredményeként kimondhatta azt is, hogy a bírói hatalmi ág joga és kötelessége annak megállapítása, mit ír elő a törvény, s ha a törvények között ellentét feszül, hát a bírói hatalom joga annak megállapítása is, melyik szabály alkalmazható.Ha egy törvény ellentmond az Alkotmánynak, az nem kötelezheti a bíróságokat, sem más hatóságokat.
A testület tehát látszólag engedett: "feladta" hatáskörét, s Marbury ellen döntött a kormányzat javára. Azonban meg is védte a bírói hatalmat, precedenst teremtett a kormányzat által elfogadott törvények alkotmányosságának felülvizsgálhatóságára. Azaz, más szempontból szigorú korlátok közzé szorította a jogalkotói hatalmat.
Vissza napjaink Magyarországára!
Az Alaptörvény Átmeneti Rendelkezései (Ár.) egyes szakaszainak alkotmányellenességét kimondó határozatot olvasva nem éreztem elégedettséget. Az Alkotmánybíróság kizárólag formai okokra hivatkozott, közelebbről, közjogi érvénytelenségre. A határozatot fellapozva láthatjuk, olyan érvekre támaszkodott, mint hogy az Átmeneti rendelkezések "nem tekinthető az Alaptörvény részének, alaki jogforrási helyzete nem egyértelmű". Vagy hogy az "Alaptörvény Záró rendelkezések 3. pontja nem az Alaptörvény módosítására adott felhatalmazást, hanem egy, az Alaptörvényhez kapcsolódó, de szerkezetileg attól külön álló, kizárólag az Alaptörvényhez kapcsolódó átmeneti rendelkezéseket tartalmazó jogszabály megalkotására", azonban az Ár. vegyes tárgyú jogszabály, az Országgyűlés tehát túllépett az alaptörvényi felhatalmazás keretein.
A határozat indokolásának kezdetén azt is egyértelművé tette a testület, nem kíván eltérni korábbi gyakorlatától, azaz továbbra is úgy foglal állást, nincsen felhatalmazása az Alaptörvény rendelkezéseinek alkotmányossági vizsgálatára, s a későbbiekben kifejezetten az Alaptörvény egységességének védelmére hivatkozik: "kiemelten fontosnak tartja az Alkotmánybíróság az Alaptörvény egységének (az ebben megjelenő alkotmányozói akaratnak) a védelmét".
Tehát az egységes Alaptörvény védelme indokolta valójában az annak egységét megtörő Átmeneti rendelkezések alkotmányellenességének megállapítását minden olyan esetben, ahol a Ár. normái nem átmenetiek, vagyis ahol az országgyűlés átlépte hatáskörét. Ilyen volt a választási regisztráció számára alkotmányos szintű védelmet biztosító szövegrész is.
A döntés azonban megnyitotta az utat a Választási eljárási törvény regisztrációt előíró rendelkezéseinek tartalmi alapú alkotmányossági vizsgálata előtt. Az intézmény a múlt heti döntés eredményeként immár nem élvezett alkotmányos szintű védelmet, így azt az AB nyugodtan alávethette a szükségességi-arányossági tesztnek, megállapítva, hogy a regisztráció intézménye itthon, ahol teljeskörű lakcímnyilvántartás létezik, teljességgel indokolatlan alapjogkorlátozás: "bejáratott, működő választói névjegyzék mellett, – figyelembe véve, hogy az általános választójog immár nem privilégium, azt a választópolgárok lehetőleg minél szélesebb köre számára biztosítani kell –, az aktív regisztráció bevezetésének ilyen kellő súlyú legitim indoka nem állapítható meg."
A testület a törvénynek azon rendelkezéseit, amelyek a választási kampány lehetőségét szűkíteni igyekeztek, több esetben szintén alkotmányellenesnek találta. Ennek oka a véleményszabadság sérelme, illetve az információk szabad megismeréséhez való jog sérelme: "tekintettel a politikai reklámoknak a véleménynyilvánítási és sajtószabadsággal meglévő sokrétű összefüggéseire, alkotmányosan nem kerülhet sor közzétételüknek a vizsgált szabály szerinti tiltására a közszolgálati médián kívül sem."
Az Alkotmánybíróság tehát nem vállalta azt a rizikót, hogy kimondja, joga van akár az Alaptörvény rendelkezéseinek felülvizsgálatára is. Hagyott valamit a kormányzat számára, mégpedig afelől biztosította, hogy alkotmányozói akaratához (amely jelenleg a 2/3 akarata), kötve van. De tartalmi vizsgálattal igazolta, a választási regisztráció ellentmond az alkotmányosság elveinek, s ez azzal sem változna meg, ha szövegszerűen az Alaptörvénybe illesztenék.
Ezek után egy ilyen lépés az Alaptörvény respektjének ártana a legtöbbet. Merem hinni, ennek felismerését jelzi Rogán Antal mondata: "az erő nem minden". S talán épp ezért komolyan vehető...
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd az atp-t a facebookon is!
Az új szabályozás több alkotmányossági - khm! - akarom mondani alaptörvényességi aggályt is felvet, mindjárt azok a rendelkezések, amelyek szerint a munkáltatók a munkaidőn túl is ellenőrizhetik a munkavállalókat, vagyis bekukucskálhatnak privát szférájukba.
Ennél is fájóbban érintheti a bérből és fizetésből élőket, hogy az éjszakai pótlék 30-ról 15%-osra csökkent, a 15%-os délutáni pótlék megszűnt. A rendelkezések hatását már a pénztárcánkon érezzük.
A Ténytár elemzése részletesen áttekinti mindazokat a munkavállalók számára hátrányos rendelkezéseket, amelyeket a plebejusok pártja, a Fidesz meghonosított. Különösen felháborítóak ezek közül azok a szabályok, amelyek lehetővé teszik a régiónként (!) eltérő minimálbér megállapítását.Nesze neked egyenlőként kezelés! Történelmi ködbe vesző hajdanvolt dicsőségünket idézi a horthysta suhintásra (gombnyomásra) visszatért kaució intézménye, azaz a munkavállalói biztosíték.
Magyarország az éremtáblázat 9. helyén zárt, felemelő pillanatokat köszönhetünk kiváló sportolóinknak.Szívből gratulálunk sikerükhöz és kívánunk kitartást, hasonlóan jó eredményeket a továbbiakban!
"Talán az anyáknak vissza kéne térniük a gyereknevelés mellé, szülni két-három vagy inkább négy-öt gyereket, és akkor lenne értelme annak, hogy jobban megbecsülnék egymást, és fel sem merülhetne a családon belüli erőszak."Igen, a felvilágosodás addig is csupán pislákoló lángja végleg kialudt az országház üléstermében, amikor az idézett mondatok elhagyták Varga István fideszes képviselő száját.
A Jobbik sem volt rest felvenni az országgyűlési vita, helyesbítek, diskurzus ritmusát, a következő felszólalás másnak nem tulajdonítható, mint agyi katasztrófának: "a nagy női jogvédelem közepette, a jogokért való harcolás közepette a mondanivalójuk sokszor átcsapott egyfajta férfigyűlöletbe, egyfajta női felsőbbrendűség kifejezésébe."
Valami azonban mégis megváltozott október 23-án: a ciklus kezdete óta először vált a szélesebb közönség számára is hihetővé, hogy a Fidesz 2014-ben leváltható, hogy a jelenlegi kurzus nem marad évtizedekig a nyakunkon.
Persze, ehhez sok-sok felelős kompromisszumos döntésre lenne szükség más ellenzéki erők részéről. Az MSZP bár stabil középpárt, jó volna, ha werberi erősítés helyett némi önkritikát mutatna, és nem versengésbe kezdene az Első Számú Kezdeményező szerepéért. Az LMP pedig 2,5 év parlamenti jelenlét után kinőhetné gyermekbetegségeit, a dackorszak eljátszásra most az országnak nincsen ideje.
Sokszor hallhattuk az érvet, hogy ez vagy az intézmény ilyen és olyan másik ország jogrendszerében is megtalálható. Nyakamat teszem rá, jelen bejegyzésben nincsen olyan szó, amely ne volna megtalálható egy másik ország jogrendszerében. Mégsem volna ajánlatos alkotmányos rangra emelni.
Azt is hallhattuk, s az AB legutóbbi döntése után ismét ezt az utat igyekszik bejárni a 2/3, hogy amit beleírnak az alaptörvénybe, az nem lehet alkotmányellenes. Ha ez így van, ha bármilyen tetszés szerinti zagyvaság az alkotmány szintjére emelhető, s ha az AB-nek nincsen joga vizsgálni az alaptörvény rendelkezéseinek alkotmányosságát, tehát nem létezik egy, a textuson túli elvont mérce, akkor egyáltalán mi az AB létezésének értelme? S miért egy úgynevezett Alkotmány vagy Alaptörvény jelenti a vizsgálat mércéjét? Miért nem egy tetszőleges elnevezésű és tetszőleges rendelkezéseket tartalmazó bármely más jogszabály? Pl. a sertéstartó telepekről származó szennyvíz elvezetésének minimális követelményeiről. Elvégre abba is beleírható erőből, hogy a tej fekete, a hajléktalanok méltósága jólfésültségükből ered, a magyar föld meg nem eladó...
Ideje volna felismerni, hogy a parlamenti gőzhenger szája ízének megfelelő toldozgatás-foldozgatás egy nevetséges közhelygyűjtemény szintjére süllyeszti a 2/3 kreációját.
Bár ez a hónap sem telt események nélkül, kétségtelen, hogy a kormány kommunikációs bénázása, a valóság fölött méterekkel való lebegés súlytalanságából eredő lázálomszerű ötletelés, s az ennek hatására heteken át tartó diákmegmozdulások jelentették az év politikai csúcspontját.
Mert az csúcs volt, amit a diákok tettek: megmutatták, hogy nem félnek, megmutatták, hogy mi az a civil kurázsi, s megmutatták, hogy a 2/3 is meghátrálásra kényszeríthető.
A Télirózsás forradalom ok arra, hogy bízzunk a jövőben.
Az atp jelen bejegyzésével búcsúztatja 2012-t, s kíván minden kedves olvasójának eredményekben gazdag új esztendőt!
Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket 2013-ban a facebookon is!
Ezzel elbúcsúztunk a Magyar Köztársaságtól, s köszöntöttük Magyarországot. Elbúcsúztunk a Legfelsőbb Bíróságtól, hogy legyen helyette Kúriánk, ahhoz méltó törvényszékekkel és járásbíróságokkal. Az elnevezéseknél azonban fontosabb, hogy mit nem tartalmaz az Alaptörvény.
Nagyon felületesen: 2012. 01. 01-től kezdődően az alapvető jogok lényeges tartalma nem korlátozhatatlan, csupán tiszteletben tartandó; az állam az egyházaktól nem elválasztva, hanem különváltan de mégis együttműködik; jogainkhoz mintegy kötelezettségek is társulnak; immár nincsen jogunk a munkához, de Magyarország törekszikmegteremteni a munkavégzés feltételeit, csakúgy, ahogyan törekszik a szociális biztonságra is, két ombudsman beolvadt a harmadikba, az Alkotmánybírósághoz pedig nem rohangálhatunk holmi sajtpapírra írt panaszokkal, s ha az AB mégis megállapítja, hogy a jogalkotás menetébe gixer csúszott, azt immár Alaptörvény-ellenességnek hívják.
Költői kérdés, hogy mi a különbség a korábbi alkotmányosság és a manapság jellemző alaptörvényesség között? Egyéni interpretáció: az alaptörvényesség mércéjét a 2/3 teremti meg, önERŐBŐL.
A hónap, amikor slágerré vált Presser jellegzetes reklámzenéje, csúcsot döntöttek a youtube-on a Malév-reklámok megtekintései, és ahogyan az várható volt, azon nyomban elindult a "felelőskeresés". Persze, nem ördöngösség belátni, hogy a gyakorlat, amely szerint az állami vállalatokat bankjegykiadó automatának nézik a közelükbe kerülő politikai szereplők, ide vezet.
A sztori kicsit fájt sokunknak, de nem ám azért, mert záros határidőn belül mindannyian a kékfarkú vasmadarakkal terveztünk repülni. Az ok abban keresendő, hogy a Malév csődjével végleg megdőlt az a tévképzet, amely szerint ami állami, az örök.
Pár hete azt is megtudtuk egy bizottsági jelentésből, hogy "a szocialista –szabaddemokrata kormányokat, az ágazatért felelős minisztereket egyetemleges politikai felelősség terheli". Ha valaki ennél komolyabbra vágyik, érthető, olvasmányos elemzés némi Star Wars-beütéssel Oszkó Péter tollából itt, itt és itt.
Március 15-én a Békemenetelők lengyel szövetségesektől érkező segedelemmel megvédték hazánkat az oligarcháktól meg a banki diktátoroktól, továbbá az ateista Nyugattól. Hab a tortán, hogy a hazánkba érkező lengyel testvérek odahaza megrögzött ellenfelei a Fidesz testvérpártjának, a kormányzó Polgári Platformnak (PO). Az események fölött örvendező Gazeta Polska pedig jobboldali nacionalista lap, a Jog és Igazságosság (PiS) elkötelezett támogatója. Úgy tűnik, Lengyelországból világosabban látszik, hogy a jelenlegi magyar kormánypártok közelebb állnak a PiS-hez, mint Tusk miniszterelnök szabadelvű konzervatív pártjához.
Egy biztos, a Fidesz pártalapítványa, a Polgári Magyarországért Alapítvány néhány hete kitüntette a "népfelség intézményét", a Békemenetet, az ünnepélyes díjátadón pedig a Házelnök elmondta: "a nép akaratát nem írhatják felül magukat felvilágosult médiaértelmiséginek gondoló zsoldosok, és nem írhatják felül az üzleti hasznot az egyetlen értéknek gondoló oligarchák sem."
Az ügy úgy indult, hogy a hvg "tollforgató terroristái" megírták, Schmitt Pál akkori köztársasági elnök egyetemi doktori fokozata (dr. uni.) megszerzésekor minden valószínűség szerint plagizált. Ezt követte a heteken át tartó agonizálás, a SOTE a sarkára állt, majd Obersovszky Péter egy interjúban ízelítőt adott a pártállami média szolgalelkű gyakorlatából.
Két nappal később immár nem dr. Schmitt Pál lemondott, sajnos beszéde nem sikerült elegánsra: beígérte jóindulatát és perrel fenyegetőzött, illetve a PhD megszerzésével.
A plágiumügyek egyébiránt kezdik belopni magukat a hazai belpolitikai diskurzusba, immár azt is tudjuk Rétvári Bencétől, hogy aki Semjén Zsoltot ilyesmivel gyanúsítja, az egyenesen a kereszténységet üldözi...
Ez év májusában így remek alkalom nyílt a kormányzati eredmények értékelésére. Lett-e söralátétnyi adóbevallás, mit hozott a Széll Kálmán-terv, hogyan alakult a GDP, mit jelent az Orbán-kormány számára a demokrácia vastörvénye.
Kormányzati sikertörténetnek számított még az egyszerűsített honosítási eljárás megvalósítása (határainkon túl élő magyarok számára a magyar állampolgárság megszerzésének egyszerűsítése) és sikertörténetet írt Fazekas Sándor szerint az agrárágazat is (Ángyán József ezt feltehetően másként látja).
S mivel egy szilveszter-közeli írásnak nem árt, ha hajaz a kabaréra, idézzük fel Matolcsy György néhány májusi kijelentését is, amelyek szerint mivel gazdaságpolitikája vonzza a kreatív, tehetséges, gondolkodó embereket, ezért rengeteg új barátra és szövetségesre tett szert főként a 30-40 év közötti, fiatal közgazdászok, jogászok és mérnökök köréből. Továbbá, a miniszter elárulta azt is, hogy a pénzügyi tranzakciós illeték egy "XXI. századi taktikai atomfegyver". Tegyük hozzá: itt veti be, Magyarországon.
"A magyar tündérmese, a magyar példa sikeres lesz egy éven belül. Mi leszünk az új központ a világgazdasági közösség számára. Jövőre erős gazdasági növekedési mutatóval fogunk rendelkezni. Egyszóval a válságnak vége" (Matolcsy György)
Kommentár nélkül, a CNN interjúja:
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd az atp-t a facebookon is!
Miközben az évszázados hagyományokkal rendelkező tudományegyetemek nem bírják kifizetni rezsiszámlájukat, ezért kényszerszünetet tartanak, a kormány milliárdokat költ a szívének kedves oktatási intézményekre. Ezek közzé tartozik a tavaly Navracsis Tibor ötletének eredményeként összegründolt Nemzeti Közszolgálati Egyetem (egyetemi szlengben csak csinovnyikképző) és a Fidesz pártalapítványa által szervezett képzéseknek otthont adó Lakiteleki Népfőiskola.
Az viszont igen, hogy a kormány a Lezsák Sándor nevével fémjelzett közhasznú szervezetet, a Lakiteleki Népfőiskolát is megdobja laza 1,5 milliárddal. A népfőiskola saját honlapja szerint nemzeti-konzervatív szellemi központ.Igazán pikánssá az teszi a dolgot, hogy a Fidesz pártalapítványa, a Békemenetet kitüntető Polgári Magyarországért Alapítvány - amelynek ezidáig kuratóriumi elnöke az oktatásért is felelős miniszter, Balog Zoltán volt - ugyanezen a helyszínen szervezi Közéleti Akadémiáját, értsd: politikustréningjeit kommunikációról, pályázatírásból, stylistok és spin-doktorok bevonásával. Egy kis bújtatott pártfinanszírozás már meg sem kottyan, a PMA-nak az ezévi költségvetésből kiutalt 611,7 millió biztosan másra kell.
Van még lejjebb?
Ha tetszik a blog, kövesd az atp-t a Facebook-on is!
A mai kormányülést követő bejelentésből az olvasható ki, a kormány meghátrált és hajlandó növelni az államilag finanszírozott képzésbe a következő tanévben felvehető hallgatók számát. Giró-Szász András tájékoztatásából kiderült, hogy az állam legalább annyi leendő elsőévest fog finanszírozni, mint tavaly, azaz 55 ezer főt. Úgy tűnik, mindössze három feltételt kell a tanulni vágyóknak teljesíteniük: elérni az öt napon belül megszabott ponthatárt, befejezni a tanulmányokat, és vállalni a magyarországi munkavégzést, vagyis a röghöz kötést. A kérdés logikus: ez akkor most siker?
(Fotó:eduline.hu)
Mielőtt az 55 ezer fős számot hallva elégedetten csettintenénk, tegyük hozzá gyorsan, ebbe beleszámítandóak a mesterképzésbe és doktori képzésbe (Ph.D) állami támogatással felvehető hallgatók is. Így - ha az alapképzéseket vesszük figyelembe - vissza is érünk a nagyjából 33 ezer államilag támogatott helyhez. Márpedig érdemes az alapképzést a középpontba helyezni, hiszen az osztatlan képzések száma elhanyagolható, mester és doktori képzésre alapképzésben szerzett diploma nélkül nem lehet jelentkezni. A felsőoktatáspolitika legizgalmasabb kérdése pedig mégiscsak az, hogy mennyiben segíti az első diploma megszerzését. A kormány tehát minden bizonnyal azért hangoztatja szívesen az 55 ezres számot, mert a hallgatók követelései között a két évvel korábbi férőhelyekhez való visszatérés igénye szerepelt, akkor pedig 53 ezer hallgató tanulmányait támogatta száz százalékban az állam, a jelenlegi tanévben ez a szám már nem érte el a 34 ezret.
Továbbá, úgy tűnik, marad a hallgatói szerződés, marad a röghöz kötés. Az ok, hogy "Magyarország közpénzből nem jóléti államok orvosait, és egyéb értelmiségeit akarja kitaníttatni." Szép elv, jó elv, érthető is, magyar pénzből magyar értelmiséget! Csak kissé visszás. Ahogyan arra ma a Ténytár elemzése felhívta a figyelmet, egyrenehezebb Magyarországon fiatalként állást találni. A fizetésekről pedig ne is itt ejtsünk szót, mennyiben lehet egy rezidensi vagy ügyvédjelölti bérből jövőt megalapozni, családot tervezni?
Átfogó reformról szó sincsen, ha csak azt nem tekintjük annak, hogy ezek után a mindenkori miniszter ex has megmondja, hogy milyen képzési területen mekkora az elvárt ponthatár. Korábban ezt a jelentkezők által elért pontok összesített adatai és az arra szakonként majd intézményenként rávetített keretszámok fényében határozták meg. Az új rendszerben a miniszter döntése meghozatala során valószínűleg a korábbi évek pontszámait veszi majd figyelembe, amellyel több gond is van: az egymást követő évfolyamok között nagy lehet a különbség, így azokkal szemben, akik most kívánnak jelentkezni, korábbi évek jelentkezőinek tudásszintje alapján minőségi követelményeket támasztani méltánytalan. Itt nyer értelmet a legalább szócska is az 55 ezer előtt - ha a miniszter benézte és picit többen érik el a megszabott ponthatárt - hát üsse kavics!
Ettől súlyosabb gond az, hogy a döntés meghozója minden bizonnyal tudatában lesz egy elvárt, kívánatos keretszámnak - erre enged következtetni, hogy a jelek szerint továbbra sem lesz államilag támogatott jogász- és közgazdász-képzés, s az, hogy a ponthatárokról néhány napon belül döntés születik, anélkül, hogy az egyes intézményekkel például a rendelkezésre álló kapacitásról konzultációt folytattak volna a döntéshozók. Erős lehet tehát a gyanú, hogy továbbra is lesz keretszám, bújtatva, rejtve, titokban.
Úgy tűnik, nem változik a forráskivonás "gyakorlata", szó sem esett az egyetemek pénzügyi autonómiáját felszámoló kancellárrendszerről...
Összességében tehát az, amit a hallgatók elértek, félsiker. Az Orbán-kormánnyal szemben azonban félsikert sem igazán sikerült eddig még semmilyen lényeges kérdésben elérnie az ellenvéleményt megfogalmazóknak. Ez pedig bizonyítja, hogy az egyébiránt gőzhengerként előre nyomuló 2/3-os többséget maga mögött tudó kormány lendülete, akarata is megtörhető, csak kiállás kell. Csak legyen merszünk hozzá.
A Humán Platform szervezésében újabb tiltakozó demonstráció zajlott le. Az esemény lendületét és aktualitását a tervezett felsőoktatási átalakítás adja, a megmozduláson elhangzott beszédek azonban nem szorítkoztak erre az ügyre. A felszólalók nem csupán a felsőoktatás egészpályás letámadását kifogásolták, a rendezvény legfőbb üzenetévé a társadalmi szolidaritás vált. Szolidaritás az egészségügyi dolgozókkal, a hátrányos helyzetűekkel, a hajléktalanokkal, a művészeti élet képviselőivel, oktatókkal és diákokkal, betegekkel, az adórendszer átalakításának kárvallottjaival. Egyszóval mindenkivel, akik számára az Orbán-kormányzás elmúlt két és fél évének mérlege negatív. Ők pedig sokan vannak.
(Fotó: eduline.hu)
Mindez új minőséget jelent az ellenzéki szerveződések történetében. Amikor a Milla szerveződni kezdett, még kevésbé konkrét és egyéni, inkább a demokrácia és jogállamiság alapjait érintő cinikus húzások - mint az AB jogköreinek megnyirbálása, az új médiatörvény, végül az Alaptörvény - indukálták a megszólalásokat. A szimbolikus, s a nagyközönség számára kevéssé kézzelfogható következményekkel járó lépéseket azután sorra követték a zsebekig elérő döntések, mint a közmunkarendszer átalakítása, az új munka törvénykönyve elfogadása, az adórendszer átalakítása az adójóváírás kivezetésével, etc., etc. Az ellenérzések hullámai mégsem értek össze. Leszámítva néhány valóban tömegméretű megmozdulást, amelyek kivételesek, s sok tekintetben elszigeteltek maradtak, a kormány komolyabb társadalmi ellenállás nélkül vitte végig elképzeléseit.
Eddig.
A diáktüntetésekkel ez a helyzet változott meg alapvetően. Az ezidáig egymástól elszigetelten, többnyire a családi asztalnál, baráti beszélgetéseken, szűk szakmai körökben, magányosan az internetet böngészve háborgók egymástól távolinak tűnő csoportjai most összefogtak. Úgy tűnik, nem jött be a kormány megosztásra épülő kommunikációs manővere, amelynek lényeges eleme volt, hogy fiatalt a nyugdíjassal, dolgozót a munkanélkülivel, adózót a szociális transzferekből élőkkel, városit a vidékivel, "nemzetit" az "idegen szívűekkel" egymásnak ugrasszon.
Mert egy egészséges politikai közösséget csak közösen tarthatunk fenn. Az elesetteket az adófizetők forintjaiból kell megsegíteni, a jobban keresőktől elvárható, hogy jószerencséjük és tudásuk/munkájuk gyümölcséből megsegítsék azokat, akikkel az élet mostohán elbánt, az aktívak befizetéseiből kell fenntartani az oktatási rendszert, hogy a majdani jól képzett, s reményeink szerint ennek eredményeként magasabb keresetű generációk hozzájárulásaiból egyszer ki lehessen fizetni nyugdíjaikat. Ezt jelenti a társadalmi szolidaritás, amely az EMMI előtt ma este hallatta hangját.
Az immár egy hete tartó tüntetéssorozatnak persze van más hozadéka is: a felvonulók megtapasztalhatják hangjuk erejét, a szabadság gyakorlásának valósága pedig mámoros érzés. Ha az eddig apolitikusnak, elzárkózónak tűnő korosztály felismeri saját erejét, akkor hosszabb távon is a magyar közélet lényeges alakítójává válhat. Még akkor is, ha karácsonyra hazamegy - ahogy Orbán Viktor fogalmazott.
***
UPDATE:
A Magyar Rektori Konferencia, a HÖOK, a HaHa, az Oktatói Hálózat, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete, a Pedagógusok Szakszervezete és a Felsőoktatásban Dolgozók Szakszervezete hétfőn megalakították a Felsőoktatási Egyeztető Fórumot. A szervezetek szerint súlyos válságba jutott Magyarországon a köz- és a felsőoktatás, ezért megállapodtak abban, hogy konkretizálják és közösen támogatják a tiltakozó diákok 5+1 pontos követelését. (hvg.hu)
(Fotó:eduline.hu)
(Fotó: eduline.hu)